holokron_anakin


Triumph - A hatvanhatos parancs

informatív cikkek a jedi holokronból

 

Karácsonyi novella - 2014

 

-Rendben emberek, a helyzet tehát a következő! - kezdte az eligazítást a Jedi Lovag. Az Anoat szektorba vezényeltek bennünket, mert a helyzet kritikus több rendszerében is. Grievous tábornok csapatai már korábban megszállták Gentest, az egyik holdat, és a helyi őslakosokat, az Ugnaughtokat rabszolgasorba taszították.

-Malac mentőakció?! - súgta oda az egyik kopasz klón, Target (Célpont) a mellette ülő társának, vigyorogva.

-Törpemalacok... -kontrázott rá Ghost (Kísértet), aki elmosolyodott a "poénon".

-Figyeljetek a Lovagra! -szólt rájuk Fresh (Friss).

anoat-Ám a harcok immár Anoat bolygóra is átterjedtek. -folytatta a Jedi Lovag. A Figgs Excavation bányásztársaság a Köztársaság számára fontos nyersanyagokat hoz fel a mélyből, és szállítja el nekünk, ám a telepeiket nem oly rég támadás érte. A Szeparatisták meg akarják gátolni a kitermelést, és megakadályozni az érc Coruscantra juttatását. Korábban már idevezényelt a Szenátus egy klón különítményt, de velük a kapcsolat a tegnapi nap folyamán teljesen megszakadt. Target felhúzta a szemöldökét, és elkomolyodott.

-Akkor tehát ez nem csak malacmentés. -állapította meg félhangosan. A bányászok, és a testvéreink is számítanak ránk.

-Ha egyáltalán élnek még! - felelte Fresh.

-Mivel civilek is vannak a bevetési területen, célzott lövéseket szeretnék! Rövid sorozatok, ha lehet, közelről! -kérte a Jedi. Kettes-hármas csoportokra oszlunk a csikókkal, és mindig koncentráljuk a tüzet egy adott szeparatista egységre!
atrt_cloneA csikó egy amolyan szleng volt a Musztángoknál. A Mustang osztag egy AT-RT-s, gépesített, gyorsmozgású csapásmérő egység volt. A kétlábú lépegető virtuózai voltak a klón hadseregben, a GAR-ban. (Grand Army of the Republic) Úgy ugráltak, rohangáltak a gépeikkel, mint ahogy egy rakoncátlan csikó virgonckodik sebesen. Gyorsan, akrobatikusan, de biztonságosan. Maguk közt a járművet mindig csikónak becézték. És ez a sok "ló" valóban olyan volt, mint ahogy egy csapat musztáng rohan együtt a prérin, szélsebesen, összetartva, követve a vezérüket. A Musztáng osztag mindig sebesen feltűnt, ott ahol az ellenség legkevésbé várta volna, odacsaptak, majd elviharzottak, nagy porfelhőt keltve maguk után. Az ostoba droidok többnyire utánuk eredtek, gondolván, hogy győztek, üldözni kezdték a Musztángokat, akik csapdába csalták őket, és megsemmisítették az üldöző CIS csapatokat.

-Kétfelé válunk. -ismertette a tervet a Jedi Lovag. Én vezetem a támadó alakulatot. Gépesített CIS csapatokról szólnak a felderítési rekordok. Swoopos droidok vannak, Pókok, és droidikák, nagy számban. Akár heves ellenállásba is ütközhetünk. Gyalogságuk a szokásos B1 és SBD csoportokból áll. Gyorsan kell rájuk törnünk, és minél nagyobb károkat okozni az elején, hogy esélyünk legyen! Erősebbek, többen lesznek! Segítenünk kell egymást A Sith-ek bosszúja című filmben is láthattunk AT-RT lépegetőketosztagon belül, fedező tűz, célelterelés! Kis célt mutatni, nem csoportosulni! Ne feledjék, két-három csikó egymás mellett kis célpont, a tömör formáció viszont nagy célpont, azt könnyebben eltalálják! Sokat gyakoroltuk a 2-3 fős támadó formációk összehangolását, maguk tökéletesen tudják a taktika minden elemét, tartsák is be, és akkor élve kijövünk! Maguk a legjobbak a hadseregben! Számítok magukra, és maguk is számíthatnak rám! Triumph! (Diadal) Magáé lesz a fedező csapat. Kérem, ismertesse a tervet az embereivel!

Triumph a Mustang osztag klónvezetője volt. Fiatal klónszázados. Immár egy éve szolgált a Jedi alatt, amolyan szárnysegédként, helyetteseként. Számtalan bevetésen harcoltak már együtt, sorsuk immár szinte összeforrt. A Jedi legalább egy tucatszor mentette már meg az életét. Sokat tanult is mellette, a Jedi tisztasága, csendes nyugodtsága mindig csodálattal töltötte el. S bár a Jedi is fiatal volt, mégis bölcsnek, és tapasztaltnak érezte. Olyan embernek tartotta, akire akár az életét is rábízná. Régebben egy Mester alatt szolgált, shaakti_geonosis jedi körde őt az egyik küldetésen elkapták a Szeparatisták, és kivégezték. Sok remek Jedi halt meg a Geonosison is, szinte alig maradtak. A Tanács ezért korábban ütött Lovaggá Jediket, ahogy megértek a feladatra, részt kellett vállaljanak a Klón Háborúkban. Nagyjából egy éve már, hogy a Jedi Lovag lett a Musztángok Tábornoka, és azóta együtt dolgoznak, együtt élnek a háború borzalmát közösen hordozva.

-Oké srácok! -állt fel Triumph, és lépett a Jedi Lovag mellé. Szembefordult az embereivel, akik csendben ültek a padokon a Parittya nevű Venator cirkáló hangárjában. Minden szem rá szegeződött.

-Mi itt és ma nem a háborút kell, hogy megnyerjük. Bemegyünk, kihozzuk a telepeseket és a klón túlélőket, és eltűnünk! A GAR majd kipucolja a konzerveket utánunk, és takarítanak.

-Jah, a GAR... fintorodott el Ghost. A sok ostoba gyalogklón... máshoz nem is értenek. Agyatlan parancsteljesítő sorállomány!
at-rt lépegető és sofőrjeA Musztángokon belül volt egy mag, aki jobbnak, többnek tartotta magát a GAR klónoknál. Bár a Mustang osztag is a Grand Army of the Republic, azaz a Nagy Köztársasági Klónhadsereg része volt természetesen, mégis páran többre tartották magukat a sorállománynál. Pont amiatt, hogy különleges feladatokat teljesítenek, és virtuóz módon ülik meg az AT-RT-t, úgy vélték, fontosabbak, értékesebbek a fehér páncélosoknál. Fresh ezúttal is kiigazította. Frissen, gyorsan gondolkozott, és cselekedett a hétköznapokban és a küldetések alatt is. Emiatt is ragadt rá a Fresh név. Sokszor már egy kérdéssel is más fényben tüntetett fel egy bizonyos dolgot. Ezúttal is így tett.

-Miért, te tán nem parancsokat teljesítesz?
Ghost elgondolkodott. De makacsul kitartott álláspontja mellett.

-De, csak mi felelősségteljes küldetéseket kapunk, és sebészi pontossággal hajtjuk azt végre. Kábé ezerszer jobbak vagyunk!

-Legyen úgy barátom! Légy ezerszer jobb, mint a fehérruhások! Mutasd meg, hogy a rád bízott felelősséggel, tehetséggel jól sáfárkodsz!

-Már sokszor megmutattam. Vitézül harcolok, egyike vagyok a legjobbaknak, ezért kerültem a Musztángba!

-A magasabb pozíció nagyobb felelősséggel is jár. Én csak azt mondom, hogy mindannyian a saját pozíciónkban vagyunk felelősek a saját döntéseinkért. A GAR klónok is, és mi is. Ha igaz, hogy rajtad nagyobb a felelősség, mert komolyabb parancsokat kapsz, akkor az adott parancs végrehajtásának pusztán a kimenetelében különbözünk a GAR klónoknál.

Target társa segítségére sietett.

-Ghost eddig sosem vallott kudarcot. Tökéletesen, és maradéktalanul hajt végre minden parancsot, abban hiba nem lesz!

-Hmm... előbb nem ezt titulálta agyatlan parancsvégrehajtásnak?

-Na jól van, le lehet szállni rólunk! Figyelj oda a századosra te eminens, idd a szavait!

Közben Triumph százados folytatta az eligazítást:

-Nekünk most pusztán az a feladatunk, hogy a civileket és a túlélőket kimentsük. Míg a Jedi Tábornok által vezetett első csoport leköti a droid erőket, mi összeszedünk mindenkit, akit csak lehet, és visszavisszük őket a leszállóhajókhoz! A második csoport fedezi az első visszavonulását, és semmisíti meg az esetleges üldöző alakulatokat! Sebesültet nem hagyunk hátra, mindenkit kihozunk! Most mindenki a körletébe! A taktika további részleteiről, és az ellenséges csapatokról, és a domborzati viszonyokról minden adat rendelkezésre áll a hololemezeken!

***

A Parittya megérkezett a bolygó fölé, és méltóságteljesen terpeszkedett el felette. Az ide vezető hosszú száguldás után egyre jobban lelassult, és orbitális pályára állt. A Venator osztályú csillaghajó fáradtan ásította el magát; hangárajtajai mint egy ásító száj nyíltak ki, és sóhajtották bele az űr sötétjébe a Republic Gunshipeket. Rengeteg köztársasági leszálló hajó igyekezett Anoat felé. Gyomrukban megannyi AT-RT, és a teljes Musztáng osztag klón vitézei elindultak a következő bevetésükre. Anoat csendesen várta a jövevényeket. Mintha a béke szigete lenne, mintha lent nem dúlna a háború...

A Gunshipek beléptek az atmoszférába, és megkezdték az ereszkedést. Ahogy közeledtek a földfelszín felé, egy sípoló hang törte meg a néma csendet, s vetett végett annak az illúziónak, hogy tán mégis minden rendben van lent, és a bolygó valóban oly republic_gunship_pilotabékés, amilyennek az űrből látszott.

A klónpilóta döbbenten nézett a műszerfalra.

-Uram! A bolygó légköre II. típusú! -kiáltotta hátra a raktérbe.

-Micsoda?! -néztek össze a klónok is. - Részben mérgező, poros, szennyezett? -mondogatták. Hogy lehetséges? Hiszen legutóbb még tiszta volt, belélegezhető. A telepesek is erről számoltak be. A segítségükre indult első klón hadosztály is így tudta, és indulásukkor még a most érkező Musztáng osztag is.

-Légszűrőket fogunk használni. Mindenki kapcsolja be a sisakjában a légtisztító berendezést! -adta ki az utasítást Triumph százados.

Minden klón a sisakját kezdte birizgálni, és rövidesen minden sisakban halk szuszogással beindult a légszűrő.

-Tábornok úr, és Ön? Önnel mi lesz? -fordult oda Triumph a Jedihez.

-Arcmaszkot fogok viselni.- válaszolta a Jedi. -De engem jobban érdekel, hogy a telepesek hogy élték túl, tudtak-e védekezni. És hogy mi történt itt...

A pilóta ismét hátraszólt.

-Uram, a célterület fölé értünk! Kérek engedélyt a leszállásra!

Triumph és a Jedi a területet fürkészte. Nyugodt volt, és néptelen. Megfelelt a leszálláshoz. A terv szerint kicsit messzebb szállnak le, és gyalogosan, pontosabban AT-RT-vel közelítik meg a bányásztelepet. Az út egy erdős részen át vezet majd az ásatás területe felé, mely ideális terület arra, hogy észrevétlenül tudja az osztag megközelíteni a célterületet. Az erdő jótékonyan takarja el majd a lépegetőket a droidok elől.

-Leteheti a madárkát!

A Gunshipek süllyedésbe kezdtek, és puhán landoltak a síkságon. Oldalfalaik félrecsúsztak, és a Mustang osztag kicsörtetett. A sok AT-RT nyikorogva lépkedett, s bár motorhangjuk nem volt számottevő, nyikorgásuk, és lépteik csapódásai hangosnak voltak mondhatók. Pont ezért is szálltak le messzebb, hogy se a Gunshipek motorhangja, se a kitóduló AT-RT-k zaja ne keltse fel a CIS figyelmét. A Musztángok azonban rendelkeztek egy halkabb üzemmóddal is, melyet a rajtaütések előtt használtak. Ez csendes üzem volt, egészen addig, míg lopakodtak. Ahogy támadósebességre kapcsoltak, a lépegetőik hangosak lettek nekik is. Ám jelenleg még nem volt indokolt a settenkedés. Messze voltak még, nem hallatszott el a telepig a nyikorgásuk, gyorsan hagyták el a Gunshipeket, de hangosan. Nyugodtan lehetett nyikorogni, nem volt probléma.

A Jedi Lovag odafordult Triumph századoshoz.

-Területet biztosítani!

triumph_parancspkat oszt a musztáng osztagnakTriumph azonnal parancsokat harsogott:

-Boxer, felmegy arra a dombra, és nyitva tartja a szemét! Rush (Roham), a tisztás keleti szélére, Viking a nyugatira! Egy legyet nem engednek be a zónába, feltartóztatják, elkérik az iratait, és ha kell, röptében szedik le!

A klónok azonnal elvágtattak a kijelölt pontokra lépegetőikkel. Őrszemek lettek, a csapat távoli szemei és fülei. Jaj annak a "légynek", ami most repülne a tisztásra.

A tisztáson a Jedi további parancsokat osztott.

-Küldjön ki felderítőket Százados!

-Igen Uram!

Triumph odafordult pár klónhoz, és előre rendelte őket. Megszokott rutin volt, a klónok szó nélkül biccentettek, és bevágtattak az erdőbe. A Jedi is, és Triumph is tudta, az erdőben majd szétválnak, és egy viszonylag nagy területen szétszóródnak. Felderítik a területet, így a fő csapat nem sétál majd csapdába, és információkat szereznek az ellenség pontos helyéről, erejéről is.

-Gunshipekből minden szükséges felszerelést kipakolni! Csikókat, fegyverzetet, rádiót, még egyszer leellenőrizni! -harsogta Triumph, és lépegetőjén körbejárkálva személyesen ellenőrzött le mindent katonái közt.

Mindeközben a Jedi a pilótákhoz fordult.

-Uraim! A kipakolás után azonnal felemelkednek! Az evakuációs zónába szállnak, és ott várnak ránk. A gömbágyúkban legyenek tüzérek, felszállásra készen várjanak bennünket. Ahogy meglátják a csapatainkat visszatérni a küldetésről, járó motorral fogadnak bennünket, és ahogy bent van mindenki, azonnal szállnak is fel, és iparkodunk vissza a Parittyára. Értették?

-Uram, igen, Uram! -kiáltotta szinte egyszerre a több tucatnyi pilóta.

***

A csoport feszülten várta a felderítők visszatértét, jelentését. Mindeközben a Jedi körbejárta a fiait, és mindenkihez volt egy jó szava. Kit nyugtatott, kit felspannolt. Volt akinek segített a dolgában, volt akinek taktikai dolgokat ismételt. Egyszer csak az egyik őrszem jelzett, hogy közeledik valaki. A csoport fegyverzetet kibiztosítva, feszülten meredt az erdő felé, melynek sötétjéből végre kibukkant egy felderítő, visszatért az egyik AT-RT. A sofőr mögött azonban ült valaki.

A Jedihez vitte, és lesegítette a nyeregből. Egy civil volt. Arcán maszk, mely orrát, és száját takarta. A klón felderítő szólalt meg először.

-Uram, egy bányász a kolóniáról. Az erdőben bujkált. Érdekes dolgokat tud mesélni...

-De jó, hogy itt vannak Jedi Mester, mindenkit elkaptak, sokan vannak...! -kezdte el hadarva a bányász.

-Nyugodjon meg jó ember, biztonságban van. Nem vagyok Jedi Mester, csak Lovag vagyok, de segíteni jöttünk. A Köztársaság küldött. Kivisszük innen. Hol vannak a többiek?

-A többieket elkapták. A bányakomplexum melletti házakba zárták a bányászokat.

-És az Ughnaughtok?

-Sok Ughnaughtot kivégeztek. Grievous tábornok példát akart statuálni... Nyílt színen, rengeteg Ughnaught, borzalom... Mindet megölték!

-Miért?

-Jöttek Jedik. Padawanok. Harcoltak Grievous ellen. Grievous miattuk ölette meg az Ughnaughtokat, mert idejöttek, mert segíteni akartak, mert beleavatkoztak a dolgába! Elrémítésképpen, vagy nem is tudom...

-Jött előttünk egy klónhadosztály is. Látta őket jóember? Mi történt azokkal? Hol vannak, élnek még?

-Igen, jöttek, de őket is megölték, szinte mindet. Páran túlélték, azok szétszóródtak, bujkálnak. Nagy harc volt. A lövöldözésben el is találtak valamit az erőműben, valami magot, hőcserélőt, vagy ilyesmit, nem értek hozzá... én csak egy egyszerű bányász vagyok... de felrobbant, az egész felrobbant! A föld is megrepedt! A levegő azóta ilyen, veszélyes, rossz! Maguk is, ne lélegezzék be, nem szabad, betegek lesznek! -nézett át a klónokra.

-Nem fogják jó ember, a sisakjukban van egy szűrő. Minden rendben, miattunk ne aggódjon! Hol vannak a Padawanok?

-Nem tudom... én... én csak bányász... -hangja elcsuklott. Lehajtotta a fejét.

A Jedi megértően, empatikusan elnézett oldalra. Várt egy kicsit, nem kérdezgette, mert látta, hogy a bányász a könnyeivel küszködik. Mikor picit megnyugodott a zihálása, óvatosan visszanézett rá, látta, hogy már nem könnyezik.

-Ne féljen! Segítsen nekünk. Mondjon el mindent, ami segítheti ezeket a srácokat, akik azért jöttek, hogy magukon segítsenek! Hogy a társait is nagyobb eséllyel menekíthessük meg! Utána azonnal elmehet innen! Egy emberem visszaviszi a hajóinkhoz, és felmehet az űrben várakozó cirkálónkra! Ott abszolút biztonságban lesz!

-Az jó... El akarok menni innen, el, erről az átkozott bolygóról!

-Akkor tud segíteni nekem? Tud válaszolni egy-két kérdésemre?

-Megpróbálok mindent elmondani, amit tudok. Amit láttam, amiről információm van, azt elmondom maguknak!

-Rendben. Tehát, látta Grievoust?

-Igen, itt volt. De elment, elhagyta a bolygót, mikor szorult a hurok.

-Értem. Most meséljen a komplexum elhelyezkedéséről...

***

Az erdőben halkan nyomult előre az egyes osztag. A csoport ketté vált. Az egyes osztag a Jedi Lovag vezetésével a Szeparatisták felé haladt, a kettes osztag Triumph vezetésével a foglyokat indult kiszabadítani egy kis kerülő manőverrel. A bányász elmondása alapján pontosan tudták, hol lesznek a foglyok, és hol lesznek a droidok. A terv szerint az egyes osztag harcot provokál, majd menekülést színlelve elcsalja a droidokat. Nyilván nem mind ered majd utánuk, de ha a többség igen, akkor a kettes osztagnak könnyebb dolga lesz. Rajta ütnek majd a maradékon, kiszabadítják a foglyokat, és visszajuttatják őket a Gunshipekhez egy kis létszámú kísérettel, majd a többiek a kelepce azon végéhez sietnek, ahova az egyes osztag csalja majd a droidokat. Ott beavatkoznak, leverik az üldözőket, majd együttesen visszatérnek a Gunshipekhez, felszállnak az űrbe, és mennek haza. A trükköt már sokszor sikeresen végrehajtották, de akkor nem voltak civilek, akikre vigyázni kellett... Adja az ég, hogy minden olyan jól menjen, mint a korábbi küldetéseken!

A Jedi is egy Windu virtuóz módon irányítja az AT-RT-tAT-RT-n ült. A musztáng osztag minden egyes tagja jól bánt a csikóval. A Jedi is. A klónjai mégis mindig azzal ugratták, hogy Windu Mester ezerszer jobban ülte meg az AT-RT-t egy korábbi csatában, mikor Wat Tambor ellen vonultak, meg hogy sokat kell még gyakorolnia, mert jelenleg úgy ül rajta, mint egy Tusken a banthán. A Jedi elmosolyodott. Hátra nézett. Fiai árnyékként követék az erdőben. Halkan, a megfelelő formációban. De sokszor vezette már őket így az ellenségre. Bízott bennük. Szerette őket. Mindet. Mintha egy nagy család lennének. Mintha valóban a fiai lennének, mint ahogy szólította őket sokszor. De ez csak és kizárólag a közvetlenebb, mondhatni baráti pillanatokban engedtetett meg nekik. Hiszen végtére is ők egy hadsereg részei, alá- és fölérendeltségi viszonyban. Ezért csatatéren, bevetésen a rendfokozat volt a megszólítás, és sokkal hivatalosabb, katonásabb volt a viszonyuk. De attól még ugyanúgy szerette őket. "Itt jönnek mögöttem, egy test vagyunk, egy lélekkel. Összetartunk, együtt erősek vagyunk! Bízom bennük, hogy mindent megtesznek amit kell, és mindent úgy, ahogy megbeszéltünk."

Hirtelen felemelte a kezét. A szakasz azonnal megállt. Közel vannak a telephez. Az erdőnek is vége nem sokára. Kiadta a jeleket, a csoportok támadó formációba helyezkedtek. Hátranézett rájuk, még egyszer. Eltelt erővel, eltökéltséggel, fiaira nézve biztos volt a győzelemben. Keze lecsapott, rohamot vezényelve.

Az AT-RT-k átálltak mustang_atrt_osztaghangos, de gyors üzemmódra. Méteres szökellésekkel törtek ki az erdő utolsó fái közül, gyorsultak fel támadó sebességre, és a telep felé száguldottak. Lépteik alatt döngött a föld, s nyikorgásuk is hangos volt. A csoport mini osztagokra oszlott, terv szerint, 2-3 fős, ék alakban száguldó lépegetők támadtak különböző célpontokat. Terv szerint a legerősebbeket kellett a meglepetés ereje és rövid ideje alatt szétzúzni. Tudták jól, hogy a komplexum kerítésén kívül, a bejárat előtt egy aat_droidAAT strázsál, a bányász is, és a felderítők is megerősítették. Valóban, ott volt a tank, mint egyfajta üteg, védve a komplexumot. De a droid sofőr kint bámészkodott, fél teste derékig kilátszott a tankból, ahogy döbbenten bámult a felé csörtető klón lépegetőkre. A Jedi tüzelt először, és a sofőr droid hanyatt esve dőlt ki a kabinból. Majd a szakasz szinte összes emberével együtt koncentrálták a tüzüket, egyszerre és egy helyre célozva. A tank szinte porzott a becsapódó lövedékektől, majd felrobbant. "Remek. Ez nincs már az utunkban. Roham, befelé a telepre!"

A droidokat felkészületlenül érte egy ekkora támadás. Legtöbben gyalogosan voltak, akkor rohanva swoop bike-jaik felé, mikor meglátták az AT-RT csordát. Többet egyszerűen eltapostak a lépegetők, átgázoltak rajtuk a klónok. De több droid végül sikeresen eljutott a siklójához, és szórványosan homing spider droidmár vissza is lövöldöztek. A klónok irányt váltottak. Mindig máshova rohantak, és szétlőttek valamit, majd megint elszáguldottak. Ám egyszer csak az egyik magas épület mögül előlépett egy Pók droid. Egy Homing Spider, egy nagy kolosszus. Az egyik klón trió épp előtte nyargalt el, mikor oldalba kapta őket. Nem tudtak szinte reagálni sem, a Pók azonnal tüzet nyitott. Két AT-RT azonnal felrobbant, a harmadik felbukott. A klón a földön bucskázva gurult odébb. Ő is szörnyethalt.

Többen üvöltöttek fel egyszerre: Nagypók!

A Jedi azonnal arra szökkent és bár biztonságos távolságban, de elszaladt a lépegetőjével a Pók droid előtt. Az azonnal ráfordult, és elkezdte bemérni, majd pergőtüzet küldött utána. Ahogy a Pók utána fordult, egy másik klón trió azonnal megtámadta hátulról. Tüzüket a bal hátsó lábára koncentrálták, és szinte kiszaggatták a pálcika lábat a droid gömbteste alól. Az elvesztette az egyensúlyát, és felborult. Tehetetlenül fetrengett a földön, míg egy klón elrohanva mellette a lépegetőjével, a gömbtestre hajított egy hődetonátort. Elnyargalt, éppen időben, mert a Homing Spider felrobbant, sok repeszt szórva mindenfelé maga körül.

Rengeteg droidika gurult elő egy raktárszerű épület felől. Párat gurulás közben az egyik klón trió megsemmisített, de a drodikák kinyíltak, és pajzsot fejlesztettek maguk köré. Folyamatosan tüzeltek, és lassan lépdeltek előre. Itt volt az idő a távozásra.

-Visszavonulás! -kiáltotta a Jedi. A klónok rendezetten elkezdték elhagyni a területet. Maradtak kettesével-hármasával, és több irányba spricceltek el. Nem volt könnyű eltalálni őket. Lőttek a droidok, de nem igen találtak. Ezért több Super Battle Droid is swoopra pattant, valamint hagyományos rohamdroidok is, és utánuk eredtek. A droidikák is összegömbölyödtek, és a menekülők után gurultak. Az elterelés működött, a tábor félig kiürült. Ráadásul a nagygépek megsemmisültek, a gyorsmozgású fegyvernemek pedig az egyes osztag után száguldottak. A Jedi benyomott két gombot alkarvértjén. Ugyanebben a pillanatban Triumph századosén pedig kigyulladt egy fény; indulhatnak!

***

Ők korábban a kettéválás után az erdőből oldalirányban haladva a komplexum oldalába kerültek. Ott várták ezt a pillanatot. Beindították a szervókat, és nagy nyikorgással rohamra indultak. A droidok megzavarodtak. Hiszen előbb verték vissza a támadást, és a menekülők észak felé rohantak el, hogyan lehetséges, hogy kelet felől azonnal ismét támadnak?! A többnyire hagyományos B1 harcidroid fedezéket keresve rohangált fel-alá. Az SBD-k kezüket előre tartva erős tűzzel fedezték kisebb társaikat. Triumph az embereivel módszeresen szedték le őket. A mellükön levő piros körre céloztak egyszerre hárman, és hiába vastag az SBD páncélja, 3 AT-RT tüzét nem képes elhárítani. Pár perc alatt végeztek a tábor összes droidjával. Míg páran szétszóródva fedezték a második osztagot, Triumph odanyargalt ahhoz a házhoz, melyben a foglyokat tartották állítólag. S valóban, az eltorlaszolt ajtón belülről dörömbölés is hallatszott. Ez az épület korábban a szállása volt a bányászoknak, itt aludtak, éltek, mikor nem dolgoztak. Ezt a nagy hodályt használta fel a CIS ideiglenes börtönként. Triumph elkiáltotta magát:

-Menjenek hátrább az ajtótól! Be fogom robbantani! Húzódjanak fedezékbe!
Várt fél percet, míg a bentiek hátrább mentek, majd a csikója orrágyújából egy gránátot repített a vastag bejárati ajtóra, mely azonnal szétrobbant. Triumph leszállt a lépegetőről, és berohant.

-Jöjjenek gyorsan! Triumph vagyok, a Mustang osztag parancsnoka. Azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk magukat!

A sötétből előjött vagy negyven-ötven piszkos ruhás ember. Valamint egy tucatnyi nem bányász, akik a klónok alsó-ruházatát hordták.

-Ti vagytok a Gamma osztag?

-Igen Uram! Illetve hát annak maradéka...

A páncéljuktól, és fegyvereiktől megfosztották őket, és ugyanoda zárták be mindet, ahova a bányászokat is. De maszk egyiken sem volt.

-Van itt valahol légzőmaszk, vagy zárt sisak, amit fel tudnának venni? Elég rossz a levegő kint.

Az egyik bányász az egyik fehér épület felé mutatott.

-A raktárban kell legyen egy csomó... Oxigén palackos maszkos felszerelés, amikor lent fúrtunk, sokszor kellett...

-Speed (Tempó) és Wound (Sebhely)! Nyargaljanak oda, hozzanak két láda bányász maszkot, palackkal! A két klón megfordította AT-RT-jét és elvágtattak.

Triumph odafordult a klónokhoz.

-Ti éltétek csak túl? Van más túlélő a Gammából?

-Valószínűleg nincs. Mikor megsemmisítették az osztagunkat, páran az erdőben kerestünk menedéket, de sorban elkaptak bennünket. Pár társunk sosem bukkant elő, őket állítólag a droidok még az erdőben megölték. Bent van két sebesült társunk a házban, ők nem nagyon tudnak mozogni.

-Értem. Őket evakuáljuk. Van itt valami bányász jármű, amire fel lehet fektetni őket? -fordult át Triumph ismét a bányászokhoz.

-Ha a droidok nem rongálták meg, van egy-két dömper, meg egy raklapos szállító is.

-Az megteszi. Azon elviszik őket a kivonási pontra. Mindjárt mondom a koordinátákat.

Rövidesen nagy csörömpöléssel visszatért Speed és Wound. A lépegetőjük ülésén hátul egy-egy láda volt, melyben a maszkok voltak. Kiosztották, mindenkinek jutott.

Triumph a klónok felé fordult.

-Tudtok harcolni?

-Igen Uram! Készen állunk!

Triumph körbe nézett, és a szerteszét heverő droid maradványokra mutatott.

-Fegyvert találtok a földön, ha droid fegyver is megfelel...

-Jobb a semminél, Uram!

A klónok elfutottak, és a szétlőtt droidoktól fegyvert szereztek. Lőttek párat, hogy megbizonyosodjanak, nem sérült-e meg a fegyver, majd visszasiettek, és összecsapták a bokájukat Triumph százados előtt.

-Uram, szolgálatra jelentkezünk!

Triumph elmosolyodott. Furán néztek ki fekete alsóruhában, droid fegyverrel, gyalogszerrel, hátukon palackkal, arcuk előtt bányász maszkkal. Ha ezt Kaminón látnák, sírva fakadnának a kiképzőik. Vagy a röhögéstől, vagy a szánalomtól. De a háború néha teremt ilyen komikus pillanatokat is.

-Jól van. Rátok bízom a bányászokat. Adok mellétek két embert, el kell juttassátok őket a kivonási pontra. Elméletileg az út visszafelé tiszta lesz, de sosem lehet tudni. Védjétek meg őket ha támadás érné a konvojt, és épségben juttassátok vissza őket a Gunshipekhez.

-És Önök, Uram?

-Minekünk még találkánk van a társainkkal. Úgyhogy indulunk is. Wound, Viking, tegyék fel a sérülteket és a bányászokat azokra a dömperekre vagy mikre, és a klónokkal együtt kísérjék vissza a konvojt a Gunshiphez!

Viking szeretett volna a százados mellett maradni, és harcolni. Vére mindig is hajtotta, főleg megismerve a történteket, szeretett volna részt venni a tervezett csapba felállításában, és az azt követő harcban.

-Uram, tisztelettel, szeretnék inkább az osztaggal maradni, és szétrúgni pár konzervet!
Triumph százados ismerte már jól a harcias klónját, tudta, hogy csak szeretne harcolni, bosszút állni az elesett klónokért, de nem engedhette meg, hogy a parancsot a többiek előtt megkérdőjelezze egy katonája, bármilyen jóban is voltak, hiszen bevetésen voltak, ellenséges területen.

-Viking, parancsot adtam! Indulás!

-Igenis Uram!

-Emberek, utánam! -kiáltotta Triumph a többi AT-RT klónnak, és elindult a találkozási pont felé. Hátra sem nézett, tudta, emberei követik. A második osztag elvágtatott.

***

A sbd_bikerscout_custom_balrólswoop bike nagyon gyors antigravitációs jármű. Gyorsabb, mint az AT-RT. Ezt az egyes osztag minden katonája tudta. Akkor is, mikor elvállalták a küldetést, és most is, amikor hirtelen feltűntek mögöttük az első üldözők. Gyorsan közeledtek a többnyire Super Battle Droidok által vezetett szeparatista robogók. Nyilván megvannak az AT-RT előnyei, ezekkel minden Musztáng tisztában volt, ám a versenyfutás a swooppal nem tartozott ezek közé. A GAR bizonyos gyors mozgású egységei BARC speedereken harcoltak, azok ugyanolyan gyorsak, mint a swoopok. Vagy azok a jó kis klón speeder bike-ok... De jelenleg egy sem állt rendelkezésre. Sajnos.

Az egyik swoop bike-os SBD lőtávolságba ért a hátuk mögött. Ahogy meghúzta a kart a robogója kormányánál, a swoop alatt egy puskacsőből éles fény tört ki, majd egy vörös lézesugár villant. Az egyik menekülő AT-RT hasonló vörös fénnyel robbant föl.

-Giant! (Óriás) -kiáltott fel több klón is, ahogy társuk nem volt többé.

-Ugrándozzatok! Oldalmozgás, nagy szökellések! -adták ki egymásnak a taktikai utasításokat.

A csikók elkezdtek fickándozni. Most látszódott tán igazán, miért is nevezték el az AT-RT-iket csikónak. Hihetetlen manőverekkel kezdtek szökdécselni, néha hirtelen irányt változtatva, vagy felugorva épp a levegőbe. Mint ahogy egy gazella próbálja lerázni a nálánál sokkal gyorsabb gepárdot. De sajnos volt muníció bőven minden swoop bike-ban. Az ugrándozásuk csak a lőszert pazarolta, ahogy a szeparatista droidok szinte rátapadtak a tűz karra. Húzták-húzták, megállás nélkül lövöldözve. Előbb utóbb egy véletlenül is betalálhat. Be is talált. Egy másik klón lépegetője is felbukott, majd felrobbant.

Hirtelen oldalról az egyik AT-RT trió megjelent, és tüzet nyitott. Mivel többfelé menekültek, egy kis C betű alakban mozogva oldalról kapták el a swoop bike-ot, mely azonnal megsemmisült. Ám máris itt volt a következő, mely őket vette célba. Hosszú sorozatot eresztett el, melynek következtében az egyik AT-RT felrobbant, a másikat pedig lövedékek szaggatták fel a rajta ülő klónnal együtt, majd a gép lába leszakadt, és a rajta ülő klón lerepült.

A trió harmadik tagja döbbenten meredt társára, aki a földön négykézláb próbált félig aléltan feltápászkodni.

-Target, vigyázz!

Hogy magára vonja a figyelmét a közeledő swoopos SBD-nek, megállt. A swoop megörülve a könnyű célpontnak, ráfordult, de ebben a pillanatban az AT-RT elugrott. A lövedékek a helyére csapódtak be. Target nyert pár másodpercet ezzel, de továbbra is fél kábán, szinte magatehetetlenül térdepelt a földön.

Hirtelen a Jedi jelent meg ezen a területen, szinte a semmiből. Odavágtatott Target mellé, és a nyeregből lenyúlva kezét tartotta a klón felé.

-Target, adja a kezét!

A sérült klón ösztönösen kinyúlt a felé tartott kéznek. Gyengén, de elkapta a Jedi markát, aki szorosan megragadta, és kezénél fogva felrántotta a klónt. Maga mögé rántotta, a klón kábán odahuppant a nyeregbe, a Jedi mögé, aki azonnal gázt adott.

-Kapaszkodjon belém Target! Fogjon erősen!

Target átölelte a Jedi derekát, feje rábicsaklott annak vállára. A Jedi gépe épp hogy elugrott, a következő pillanatban becsapódó lövedékek elől. Mögötte Target himbálódzott, dülöngélt. Lám, ezúttal ő ült úgy a nyeregben, mint egy Tusken asszony a banthán. Nem érdekelte, hogy ül a nyeregben, csak hogy sikerüljön fent maradni. Minden erejét összeszedve kapaszkodott a Jedibe. Az pedig futott, immár mindkettejük életéért.

Több swoop is megjelent a bányásztelep felől, és a távolban továbbiak látszódtak. A helyzet egyre reménytelenebb volt.

A Jedi a rádiójába szólt.

-Emberek! Szembefordulunk velük! Most jött el a kontrafázis!

A klón triók vették az adást, és azonnal megfordultak.

Az öt-hat swoop hirtelen azzal szembesült, hogy a menekülő préda megfordult, és nem fut többé. Hirtelen minden irányból klón csoportok száguldottak feléjük, az erőviszonyok azonnal megfordultak. Az AT-RT-k tüzet nyitottak, minden egyes swoop lángba borult, vagy felrobbant. Majd ismét megfordultak, és újra a szélrózsa minden irányába rohantak. Nyertek időt, nyertek területet, száguldottak ismét a találkozási pont felé.

A swoopok következő hulláma megjelent a hátuk mögött. Ismét prédává váltak. Ugráltak, rohantak, de a robogók vészesen közeledtek.

-Lemaradunk kicsit! Fedezzük a többieket! -szólt a Jedi saját kísérőihez. Precíz mozgásukkal szinte megbolondították a swoopokat. Sosem ott voltak, ahova a swoop lőtt. Célt mutattak, de mire odalőtt az ellenség, elugrottak. A többiek eléggé eltávolodtak immár, kicsit felgyorsultak tehát ők is, és utánuk eredtek. A swoopok utánuk. Nagy hajsza kezdődött, a Jedi és két embere a formációban utolérték a többieket.

-Kontrafázis!

A gépek villámgyorsan szembefordultak a swoopokkal, és elkezdték kilőni őket. Ám ezúttal sokkal több volt. Kialakult egy közelharc, amiben viszont a gyors, és fordulékony AT-RT-k előnyben voltak. Sorban szedték le a swoopokat, vagy a sofőrjüket lőtték ki.

Ám a következő hullámban már látszódtak az összegömbölyödött droidokák, és további swoopok. A Jedi támadást rendelt el. A sok AT-RT hirtelen az ellenség felé kezdett vágtatni, ami meglepte az üldözőket. A sok guruló droidika rendkívül sebezhető pajzs nélkül, melyet csak álló helyzetben tudnak maguk köré fejleszteni. A musztángok megszórták a közeledő droidikákat, vagy egy tucatnyi azonnal szétrobbant darabjaira. A többi azonnal megtorpant, gyorsan felállt, és pajzsot fejlesztett maga köré. De ezt már a Mustang osztag nem várta meg, ismét megfordultak, és elvágtattak. A droidok képtelenek voltak lekövetni a hadmozdulataikat, vagy ha mégis sikerült, mindig lépéshátrányban voltak. Ismét lehetett összegömbölyödni, utánuk gurulni, felgyorsulni, és behozni a lemaradást. Csak már hússzal kevesebben. Ha a droidoknak lennének idegeik, a gutaütés kerülgette volna az üldözőket. A Jedi és osztaga ismét távolodott. A swoopok villámgyorsan kezdték ledolgozni a hátrányt.

A Jedi hátrapillantott. Sokan vannak még... El kellene jutni a földes útig! Még pár száz méter!

-Nem ugrálunk tovább, vágta!

Az AT-RT-k az ugráló, cikázó mozgás helyett teljes sebességre gyorsultak. Mozgásuk immár nyílegyenes volt, de teljes sebességgel száguldott az összes csikó. Az elsők egy perc múlva elérték azt a területet, mely végre a földes, poros, szikkadt síkság volt. A Jedi elkiáltotta magát:

-Por! Most!

Az AT-RT-k ventilátorai felbőgtek. A klónok úgy ugratták a gépeiket, hogy azok a lábukkal felszaggassák a földes területet, és minél nagyobb port verjenek fel, és azt felkavarják a ventilátorokkal. Az osztag hirtelen eltűnt az üldözők szeme elől. Több méter magasan gomolygott a port a területen, minden csikó berohant az őket jótékonyan takaró porfelhőbe.

***

Triumph és emberei a kijelölt területen várakoztak. Mindenki elfoglalta a helyét. Lesben álltak. Ki egy ház mögött, ki egy szikla mögött, ki egy fa mögött. A második szakasz minden tagja az utat fürkészte, ahonnan az első osztag fog érkezni. A porfelhő már jelezte nekik, közelednek társaik is, és az üldözők is. Lélegzetvisszafojtva vártak. A porfelhő, mint valami hatalmas felleg, egyre közelebb került, már hallatszott a sok csikó nyikorgása, dobogása. Mögöttük rengeteg swoop bömbölő motorzúgása, és a drodikák fémes gördülő zörejének hangja. Félelmetes volt. Hirtelen megjelentek az első AT-RT-k. A menekülő klónok rá se néztek fedezékben lapuló társaikra, úgy vágtattak tovább, mintha semmit sem láttak volna. Lassanként az összes társuk elvágtatott Triumph előtt, és megjelentek a swoopos SBD-k is. Bömbölve száguldott el a sok robogó előttük, rajtuk a sok Super Battle Droid. És íme, megérkeztek a droidikák. Összegömbölyödve, gurulva a swoopok után látszólagos biztonságban. Triumph nyelt egyet, és beleüvöltött a rádiójába:

-Mooost!

A második osztag minden tagja előtört rejtekéből, és tüzet nyitott az úton gördülő droidikákra. Rengeteg robbant fel azonnal. A drodikák döbbenten álltak meg, s próbáltak talpra állni, majd azonnal pajzsot fejleszteni maguk köré. Ebben a pillanatban az egyes osztag is megállt, és szembefordult a swooposokkal. Kitört a pokol.

***

A droidika pajzzsal szemtől szemben szinte legyőzhetetlen. Még a Jediknek is meggyűlik a baja egy ilyen erős géppel. Tán az egyetlen megoldás ellenük a gránát anakin_onderon_iongranatbedobása a pajzson belülre. Ám ezt a megfelelő sebességgel kell végezni. Skywalker mester egyszer az onderoni felkelőkhöz droidika_iongranathasonlóan kiképezte a Musztángokat is erre a dologra. Megmutatta nekik, hogy egy kis dobás nem megy a droidika alá, a nagy dobás visszapattan az elhárító pajzsról. A megfelelő sebességű, és nagyságú dobás azonban éppen átmegy a pajzson, és azon belül robban, felrobbantva a droidikát. Igen ám, de az onderoni felkelők ezt szilárd talajon végezték, egy helyben állva. A Musztángoknak azonban egy vad csata hevében kellett ezt elvégezni, nagy sebességgel rohangálva fel-alá a lépegetőjükön, mely bizony koránt sem tekinthető fix talajnak. Sokadik ion gránát, és termál detonátor tévesztett célt, vagy pattant vissza. A Musztángok kezdtek kifogyni a gránátokból. Rengeteget kellett lőniük egyetlen droidikába, koncentrálva a tüzüket, hogy túlhevítsék, vagy lemerítsék a pajzsuk generátorát. Ám ez nem volt olyan könnyű. Főleg úgy, ha a droidika visszalő. És közben swoopok cikáznak mindenfelé.

Rider (Lovas) úgy lovagolt egy swoop mellett, hogy lábával hirtelen oldalra rúgva lerúgta a robogóról a droidot. A droid a földre esett, de meg se kottyant neki. Felpattant, és karját felemelve csuklóágyújából kezdett lövöldözni. Ám a gazdája nélkül maradt swoop továbbszáguldott egyenesen, és belecsapódott egy droidikába. A hatalmas robogót a droidika pajzsa sem tudta megállítani, és a nagy böhöm jármű péppé lapította végre az egyik droidikát. Több klón is fellélegzett, akik a pajzsának túlhevítése miatt már egy ideje kockázatos manőverekkel lőtték a pajzsát. Az egyik át is kiáltott Ridernek, öklét marokba szorítva, előre tartva, hüvelykujját felemelve:

-Ez az Rider! Szép volt!

Rider boldogan nézett társára, és visszaintett. A pillanatnyi figyelemkihagyás azonban végzetes lett; egy swoopos droid oldalról tüzet nyitott rá, és Rider gépe felrobbant. Társa mindezt végignézve gyötrő bűntudatot érzett, és üvöltve rántotta AT-RT-jét a gyilkos droid swoopja után.

-Áááá, Rideeeer, neee, rohadj meg te szemét bádogember! -és folyamatosan lőve csörtetett a swoop után. Egy droidika párat lépett előre, és ráfordult. A klón könnyű prédává lett; egyenes vonalban száguldott a swoop után, dühtől tajtékozva, semmire sem figyelve. A droidika tüze feltépte a testpáncélját, és azonnal meghalt. Lezuhant a lépegetőjéről.

Rush épp egy swoop előtt ugrált. Sajnos a hátába kerültek, a droid elég közel volt. Próbálta lerázni, de a droid a sarkában maradt. A Jedi Lovag kiáltott rá:

-Rush, jöjjön felém!

Rush nagyot ugrott a lépegetőjével, pár lézer elsuhant a gépe hasa alatt. Mikor földet ért, gyorsan a Jedi felé fordult, és ugrálva elindult arra. A Jedi szembe vele, mintha egymásnak akarnának rohanni, majd mikor már szinte összeütköztek, egyszer csak mindketten balra rántották a kormányt. Ezáltal elkerülték az összeütközést, és a Jedi szembekerült az üldöző swoopos SBD-vel, még pedig úgy, hogy az a jobb keze felé került. A Jedi kezében felvillant a fénykardja, és levágta az SBD fejét. Rush nem esett az iménti hibába. Rá se nézett a Jedire, nem is köszönte meg, száguldott tovább. Egy csatában minden pillanatnyi kihagyás életbe kerülhet. Szegény Rider, gondolta, de elhessegette a gondolatot, és máris egy épp felvillanó droidika pajzs felé fordult, és tüzet nyitott rá. A droidika pajzsa lemerült. Azért villant fel előbb, mert egy utolsó energia töltet jutott a pajzsba épp, de immár kihunyt. A droidika oly pucéran ácsorgott ott az AT-RT előtt, mint egy meztelencsiga. Rush meghúzta a tűzkart, és a pucér droidikának nem kellett tovább szégyenkeznie meztelensége miatt, egy rakás ócskavas lett belőle.

A Jedi csikóját viszont eközben súlyos találat érte, és felborult. A Jedi is elég kiszolgáltatott lett így, bár korántsem annyira, mint a meztelencsiga droidika előbb. Maga elé tartva a fénykardját hárította a rá záporozó lövedékeket, ám nem csak magát kellett védje, hanem a félig alélt Targetet is. Rush visszafordult érte.

-Jövök Uram!

-Rush, ne kockáztasson!

Rush nem felelt. Ez nem kérdés. Hatalmas szökellésekkel közelített, majd megállt a Jedi mögött.

target_kimentése-Szálljon fel, Uram!

A Jedi lehajolt, és felemelte a magatehetetlen Targetet. Feltette Rush elé, keresztbe fektetve a műszerfal elé.

-Vigye ki Targetet! Szálljon ki a csatából, vigye el a Gunshiphez, vigyázzon rá!

Rush ránézett a Lovagra. Ott áll gyalogosan egy csata forgatagában, de eszében nem jut magával törődni, nem menekül, nem kér segítséget, hanem a sérült klónját küldi ki vele a pokolból. Rush szemét elöntötte a pára. Nem szólt, csak biccentett. Oldalra fordította a csikót, és hatalmas ugrásokkal tört kifelé a pokolból. Azért menet közben ráugratott egy swoopra, gyakorlatilag letiporva róla a droidot, majd öles léptekkel elszáguldott az evakuációs zóna felé.

A Jedi magára maradt. Övéről leakasztva egy ion gránátot egy droidika felé fordult. Eldobta a gránátot, mely szépen gurult a droidika felé. A Jedi az Erőt hívta segítségül, és kiterjesztette az érzékeit. Apró Erő-lökésekkel irányította a gránátot, pont a megfelelő sebességgel áthaladva a pajzson, majd megállította a droidika alatt. A droidika azonnal leengedte a pajzsát és megpróbált összegömbölyödni, hogy elgurulhasson, de a gránát széttépte.

Fresh egy swoopot üldöz, de őt is üldözi egy swoop. A szendvics minden tagja eszeveszett igyekezettel próbálja az előtte levőt leszedni, lehetőleg úgy, hogy a mögötte levő sugarait elkerülje. Fresh ugrál emiatt a csikójával, körülötte záporoznak a lövedékek, eddig megúszta. Ám az ugrálás miatt neki is nehéz a célzás, az előtte levő swoopos is sértetlen még. Ám Fresh végre talál egy olyan pillanatot, mikor az AT-RT-je lába a talajon van, nem kell ugornia, és tud lőni.

BAMMM. Az első swoop felrobban. Ám a diadalnak helye nincs, mert a pillanat letelt; ugratnia kell. Oldalra szökell, majd vissza. Hirtelen baráti tüzet hall, és a százados szól a fülére:

-Mehet Fresh, az üldözőjét leszedtem!

Triumph százados továbbnyargal. AT-RT-je poros, kormos, rajta több helyütt lőtt sérülésnyomok immár, de még működik, még pedig kitűnően alatta. Egy másik swoopot vesz célba, és máris tüzet nyit. Óriási lángfelhő, a swoopos droid nincs többé. Egy droidika veszi őt célba, emiatt oldalra ugrik. Elkerülik a lövedékek. Száguld tovább, lő, rohan, ugrik, nyomában a halál.

Egy klón épp szétlő egy swoop bike-ot. A roncs robogó lezuhan a földre, és oldalra csúszik nagy sebességgel. Triumph százados lépegetője épp tehetetlenül zuhan vissza a talajra egy nagyobb szökellés után, szinte kiszaggatja alóla a talajt az alá csúszó roncs swooptest. A százados AT-RT-je oldalra zuhan, és hatalmasat csattanva feldől, és többször bukfencezve bucskázik pár triumph_atrt_alatt sérülten beszorulvamétert. A századost végül maga alá temeti, aki fájdalmas nyögéssel próbálja kiszabadítani magát a nehéz gépe alól. Bal keze iszonyatosan fáj, mert beszorult a roncs alá, és valószínűleg szilánkosra tört. Az alkarvért nem erre volt kitalálva, egy több mázsás lépegető súlya alatt eldeformálódott, és szoros vasabroncsként préseli a százados megnyomorodott karját. De teste több helyen is megsérült, eltörött, szerencsétlen olyan, mint akin átment az úthenger.

A Jedi észreveszi mindezt, és Erő futással rohan sérült barátjához. Oly gyorsan szalad, hogy senki sem találja el. Több klón is látja a jelenetet, és fedező pozíciót vesznek fel. Kipucolnak pár droidikát, és swoopot a közvetlen környéken, de utána nekik is menniük kell, hisz rájuk is lőnek. A Jedi odaér. Kardjával óvatosan kettéhasítja a lépegetőt, és az Erő segítségével leemeli Triumph-ről.

A klón kimászik, és egyből pisztolyáért nyúl, mely mellé esett a földre, mikor lezuhant az AT-RT-ről. Tüzet nyit a Jedi mellett egy közeledő swoopra, a droid lezuhan a nyeregből. A Jedi eközben lehajol, hóna alá nyúl, és felhúzza a századost. Triumph rátámaszkodik, és közben lő. A Jedi pedig jobb kezével suhogtatja kardját, és sugarakat térít el.

-Jól van Triumph?

-Megvagyok Uram...

-Kövessen!

A Jedi saját testével fedezve a rátámaszkodó klónt a megürült swoop felé lépked lassan, közben kardjával védve mind a kettőjüket.

-Erre felszállunk! Vezetek én, maga üljön mögém, és fedezzen a fegyverével!

-Értem!

A Jedi felfordította az oldalán fekvő swoop bike-ot. Pár pillantást vetett a műszerfalra, hogy megnézze, elboldogul-e vele. CIS kezelőkonzol, de átlátható. Menni fog. Felpattannak, a Jedi előre, Triumph mögé kászálódik. Ismét mögé, sokadik alkalommal, a Jedi hátát fedezi. Megnyugtató érzés. Átveszi a kardot a baljába, hiszen bízik Triumph-ben, rábízza a jobb oldalát, és az életét.

-Indulunk, a jobb oldalamat fedezze!

A swoop felbőg, és száguldani kezd. A Jedi balra kaszabol a karddal, Triumph lő mint a veszedelem jobbra. Közben a swoop ontja magából a lövedékeket előre. Mint valami háromcsövű titkos fegyver, ez a swoop három felé szórja a halált.

***

A csata már huzamosabb ideje tart, és sok a veszteség mind a két oldalon. Hirtelen megjelenik egy AAT tank, és egy horda droid. Szinte körbeveszik a már csatatérré vált helyszínt. A túlerő nyomasztó, vége. Bizonyos a vereség. Hogy az adut ki is játssza, és tank lő egyet, az óriási tűzerő szétszaggatja az egyik AT-RT-t. Majd az aat_taktikai_droidAAT teteje felnyílik, és egy taktikai droid dugja ki óvatosan a fejét.

-Hahaha, ostoba Jedik! Hát azt hittétek, hogy ez a menekülős taktikátok örökké fog működni?! Ezúttal mi csaltunk titeket kelepcébe! Adjátok meg magatokat, és tán megkíméljük az életeteket!

A pár AT-RT, akik még talpon vannak szorult helyzetbe kerültek. Már a jelenlevő CIS erő is kemény volt, de így, a helyzet szinte reménytelen. Hát így kell végződnie? A droidok kitanulták a menekülős módszerüket, és ezúttal ők morzsolják fel a klónokat? A Jedi bekapcsolta a klónok belső rádiócsatornáját.

-Fiaim, aki sérült, nem tud, vagy immár nem akar harcolni, most kiléphet. Senkit nem állítok meg, és senkit nem kényszerítek arra, hogy velem haljon. Én küzdök, az ügyünkért, a Rendért, a becsületért, de aki akar, most leteheti a fegyvert. Tán a következő csapat megtalál, és kiszabadít majd benneteket, csak éljétek túl!

Ghost tanácstalanul nézett körbe. Sokan vannak. Nagyon sokan...

Hirtelen Fresh hangja törte meg a csendet:

-Magával Uram, életre-halálra, emlékszik? Ez volt a mottónk. De ez nem csak Önre vonatkozik. Ránk is. Itt maradok.

Triumph is megszorította a Jedi vállát hátulról:

-Számíthat rám, Uram...

gunship_gömbágyúHirtelen egy Republic Gunship dohogása szaggatta fel az elnémult csatatér csendjét. A gömbágyúk célra fordultak, és kaszálni kezdtek, óvatosan pásztázva a csatateret, nehogy baráti célpontot is eltaláljanak.

A taktikai droid parancsnok ijedten húzta vissza a fejét a biztonságos AAT belsejébe, és ostobán ismételgette:

-Ezt nem kalkuláltam be, ezt nem kalkuláltam be...

A Gunship rettenetes tűzet szórt mindenfelé. A gyakorlott GAR klónok, precíz klón tüzérek módszeresen kaszáltak a csatatéren. A lézerpászmák tucatjával tépték szét a droidikákat is pajzstól függetlenül, ezért a hajó körülbelül száz méternyire óvatosan ereszkedni kezdett. Az oldalfal félre csúszott, és Speed jelent meg a helyén hajadon főve, akit a Jedi hazaküldött a sérült Targettel:

-Siessenek Uram, mert a ez az ügyetlen GAR pilóta még a végén földhöz csapja a gépet!

De azért a békülés kedvéért bekacsintott a pilótafülke felé, melyet a sárga sisakos klónpilóta hümmögve nyugtázott.

-Gyerünk a Gunshiphez! - kiáltotta a Jedi.

A pár AT-RT hatalmas ugrásokkal tört ki a droid gyűrűből. A droidok azonnal tüzet nyitottak ismét. Bomber gépe találatot kapott, de ahogy dőlt, ismét, és ismét eltalálták, szinte porzott, majd felrobbant. Pár méterre a menekvést nyújtó Gunshiptől...

A leggyorsabb a swoop bike volt természetesen. A Gunship fél méterre a földtől lebegett, járó motorral várva őket, hogy ahogy mindenki bent van, egyből mehessen. A Jedi a Gunshiphez érve oldalra farolt, és leszállt. Kardját kinyitva védte a sérült századosát.

-Gyerünk Triumph, befelé!

A súlyosan sebesült százados lekászálódott a robogóról, és bemászott a Gunshipbe. Sorban érkeztek az AT-RT-k, amiket kint hagytak a klónok. Ahogy szálltak be, Boxer lábát egy lövés eltalálta, és visszazuhant a földre. A Jedi lehajolt érte, és felemelte. A srácok a Gunshipből kihajolva húzták fel, a Jedi pedig alulról tolta. Egy droidika lövése ekkora felszaggatta a Jedi bal vállrészét, a keze fájdalmasan hanyatlott le. A többiek elkapták Boxert, és felhúzták egyedül, majd tartották a kezüket a Jediért is.

-Jöjjön Uram! Adja a kezét!

A Jedi magasra emelte jobb kezét, melyet a klónjai megragadtak, és húzták felfelé. A pilóta felrántotta a gépet, és azonnal emelkedni kezdett. A tüzérek a gömbben folyton lőttek. Ahogy biztonságos magasba értek, és már nem volt barát a csatamezőn, két tüzér kioldotta a rakétáját is. A Gunship tetején levő rakéták sisteregve távoztak el a hajótesttől, és visítva csapódtak be a csatatéren maradt droidok közé.

***

A kis osztag néma csendben, fáradtan zuhant le a Gunship padlójára. Hátukat nekitámasztva a falának ziháltak. A Jedi Lovag törte meg a csendet:

-Boxer, hogy van a lába?

-Uram, rettenetesen fáj, jól jönne egy medikai droid...

A Jedi odalépett a sérült klónhoz.

-Szedje le a lábvértjét!

A klón kiszíjazta a lábát, szabaddá tette a sebét. A Jedi elszorította kézzel, majd odafordult az egyik emberéhez:

-Szorítsa itt!

A klón leszorította a sebet, a Jedi pedig kinyitotta a kardját, és tunikájából lehasított vele egy csíkot.

-Engedjen oda egy picit... mikor szólok, eressze föl... most... jó... ez az, rendben, mindjárt kész... így ni, meg is van. Ezzel kibírja a Parittyáig, ott majd ellátja egy 2-1B.

-Triumph, le bírja venni a vértjét?

-Nem Uram, csak egy-két elemét. Rám préselődött testszerte, ahogy rám dőlt az AT-RT.

-Nagy fájdalma van?

-Kibírom valahogy...

-Jöjjön ide...

A Jedi behunyta a szemét, és koncentrált. Olyasmi gyógyító energiákat mozgósított, amit egy alkalommal Kenobi Mester tanított neki, még Padawan korában. Az Erő segítségével csillapította Triumph fájdalmát. A Százados mintha kellemes meleg, simogató érzést tapasztalt volna. Picit jobb állapotba került.

-Köszönöm Uram, sokkal jobb! Majd a Parittyán lézeres vágóval leszedik a rám szorult vértet, és tán velem is tud majd mit kezdeni az a medikai robot. De Ön is vérzik...

S valóban, a Jedi is vérzett, neki is fájt, de mint mindig, ezúttal is előbb adott másnak, mint ahogy magára gondolt volna. Körbenézett:

-Van még súlyos sérült?

-Uram, nincs, Uram. - kántálták a klónok.

A Jedi megnyugodott. Leheveredett hát ő is a Gunship földjére, és becsukta a szemét. Az Erőre csatlakozott. Belső szemhéján fehérség áramlott szét, tiszta, mámorító fény. Testét elkezdte átjárni a melegség, mely lassan a sérült testrész felé kúszott. A Jedi elkezdte az öngyógyítást.

A pilóta hermetikusan lezárta a Gunshipet, és kilépett az űrbe. Fent igazgyöngyként csillogott a Parittya biztonságot nyújtó fémteste. A Gunship dohogva közelítette meg, majd dokkolt a hangárban. Végre, mindenki bent volt. A Gunship kinyílt, és klóntársaik fogadták az utolsóként érkező csoportot. Wound és Viking döbbenten nézte a ziháló csapatot.

-Te jóóó ég... jól van Uram? -kérdezték a viharvert Jedit.

-Jól fiúk, semmi baj. A bányászok, és a klón túlélők biztonságban vannak?

-Igen Uram, minden rendben. A sérült klónokat ellátta Túvanbí, a bányászok jól belakmároztak, és mennének haza. Kutya bajuk.

-Na akkor ne várassuk bányász barátainkat! Ha mennének haza, hát miért veszteglünk itt? Gyerünk Coruscantra! -válaszolt barátságosan, egyet még pislantva is a Jedi.

-Igenis Uram!

Ebben venator_parittya cis támadás alatta pillanatban a Parittya oldalát hatalmas robajlás rázta meg. A Szeparatisták tökéletes csapdát állítottak. Fent az űrben is volt egy meglepetésük, egy hatalmas cruiser. Gondoltak erre is, és máris támadták az köztársasági anyahajót. A Parittya oldalfala kiszakadt, a hangár biztonsági fala már ereszkedett is lefelé, hogy zárja a rongálódott részeket, óvja a legénységet, és ne hagyja elszökni az oxigént. A Parittya kezdett lassan oldalra dőlni. Több helyen is lángra kapott, és visítottak az evakuációt jelző szirénák.

-Ezt nem hiszem el! Mi történt? -kiabálta Rush.

-Működő képes a hajó? -kérdezte Viking.

-Kizárt, hogy kibírná a hiperugrást! -üvöltött Wound.

-Emberek, két-két ember fogja meg a sérülteket! Irány a mentőkabin! -adta ki a parancsot a Jedi Lovag.

A csoport felnyalábolta Boxert és Triumphot, és rohanvást indultak a mentőkabinok felé. A folyosón már a Gunship pilóták és tüzérek, a megmentett klónok és bányászok, valamint a Parittya személyzete tolongott, és töltötték meg a menekülő kabinokat. Majd lezárták a fülkéket, melyek sisteregve lövődtek ki a Parittya hasa alól. A Jedi sérülten koordinálta az evakuációt. Az összes polgári személy, és személyzet elhagyta már a hajót, egyetlen bányász, és egyetlen Gunship pilóta volt már csak, valamint a saját emberei.

-Na gyerünk, befelé, mindenki, még van pár kabin, Wound, Viking, Ghost, Rush, vigyétek Boxert és Targetet a bal oldali kabinba.

-Önök velünk jönnek! - mutatott a bányászra, és a klón pilótára. Fresh, Speed, gyerünk befelé a jobb oldali kabinba! Támaszkodjon rám Triumph százados! Indulunk!

***

A Muunilist cruiser ágyúi tompán dohogva köpködték ki magukból a escape_pods_parittya menekülőkabinokvörös lézersugarakat. A CIS nem akart túlélőket. Mintha csak az agyaggalamb-lövészet lett volna, úgy lövöldözték szét a tehetetlen menekülőkabinokat. Sorban villantak fel, ahogy felrobbantak, és sorban enyésztek el. Egy ideig a kabinokból kiömlő oxigén táplálta a tüzüket, majd elhaltak. Az utolsóként kilőtt kabinban döbbenten, és tehetetlenül szemlélték a túlélők, ahogy a társaik kabinjai egyesével robbannak fel körülöttük. Most a Jedi sem tudott mit tenni, csak bízni az Erőben, a többiek pedig a jó szerencsében. A szerencse pedig mintha meghallotta volna a néma fohászokat a kabinban, melléjük állt. Oly sok fény volt körülöttük, és oly sok törmelék, hogy a tüzérdroidok már sokszor nem tudták megkülönböztetni a roncsokat a még ép kabinoktól. A célzóberendezéseik is megbolondultak már, annyi törmelék, roncs, és az űrben lebegő hulla volt mindenfelé. A droidok vaktában lövöldöztek mindenfelé, ami gyanúsnak tűnt, hogy még él, vagy működik. Speed nagyot nyelt, ahogy a kis ablakon kinézve ezt a mészárszéket látta maguk körül. A kabinjuk viszont még egyben volt, és egyre távolodott a borzalmas helyszíntől. Kikerültek a lőtávolságból. A Muunilist cruiser ágyúi még dohogtak, de egyre halkabban hallották, ahogy egyre messzebb kerültek. Speed leroskadt a földre. Körbenézett maga körül. Döbbenetes, hogy fél órája a Gunshipben szinte majdnem ugyanígy hevertek a földön a túlélők hátukkal a falnak támaszkodva. Akkor azt hitték, elmenekültek a pokolból, felszállnak a Parittyára, és maguk mögött hagyják Anoatot. Az adrenalin lassan eltűnt a vérükből, helyette besettenkedett a testükbe a fizikai és idegi fáradtság, amitől aludni tudtak volna, napokig. A remény költözött a lelkekbe, hogy hazamennek, vége, megúszták. Szinte fel sem értek a Parittyára, amikor azonnal szétlőtték a Szeparatisták, és újból menekülnek, újból fáradtan zuhanva a fal mellé. Ki tudja, hogy hova száguld a kabin, megtalálja-e őket valaha valaki, vagy az űrben fognak sodródni akár éveken át. Élnek, de még nem úszták meg. Beleszáguldhatnak egy aszteroidába, vagy egy fekete lyukba, vagy bármibe. Oxigénjük is véges, mert rengetegen vannak egy pici kabinban. Élelmük, innivalójuk pedig egyáltalán nincs. Nem valami fényes kilátások. Úgy vélte, társai is hasonló következtetésekre juthattak, mert mindenki komor arccal meredt maga elé. A kabinban fagyos csend telepedett a társaságra. Majdnem olyan fagyos, mint a Hoth bolygó, melynek észrevétlenül kerültek a tömegvonzásába. Bár nem észlelték, de a kabin irányt váltott, és közeledett a Hoth felé.

***

A fagyos bolygó jéghideg légkörébe két izzó üstökösként száguldott be a két vörösre hevült mentőkabin. A hideg levegő simogatva escape_pod_menekülőkabinnyugtatta a kabinok izzó burkolatát. A két kabin azonban sérülésektől is igencsak tépett volt, melyeket még kint az űrben szenvedett el, mikor a törmelékek szaggatták fel az oldalukat, vagy a szeparatisták tüze talált el valamit a külső részeken. A menetszél drótokat kuszált össze, ahogy száguldottak a felszín felé, de egy-két doboz, antenna, és más alkatrész is levált a kabinokról a légellenállás miatt. Végül a két menekülőkabin tompa puffanással becsapódott a felszínen. A vastag hó gondoskodott a két roncs puha érkezéséről - féltő szeretettel ölelve magába a két sok viszontagságot megjárt kabint, melyek felgyűrtek maguk előtt pár köbméter havat ahogy csúsztak a földön, majd végül megpihentek az önmaguk által ásott puha hófészekben. Pár másodperc néma csend után az egyik kabin ajtaja sziszegve felnyílt, és fáradt őszi legyekként elkezdtek kiszédelegni a benne levő túlélők. A másik kabin ajtaja vagy beszorult, vagy a nyitómechanikája romlott el, ezért az ki sem nyílt. Bentről egy ideig mocorgás, tanakodás hallatszott, majd végül egy fénykard sercent, és a sugár konzervnyitóként döfte át és vágta körbe a nyílást centiről-centire, míg végül egy erős rúgás segítségével az az ajtó is szabadjára engedte a bennrekedteket.

-Ó te jó ég, iszonyat hideg van! - didergett Ghost.

-Mindenki egyben van? - kérdezte Wound.

-Hol a másik kabin? - nézett körbe Viking.

-Hol a TÖBBI kabin? - tette hozzá Fresh.

-Rengeteg sikolyt, és halált éreztem az Erőben... Tartok tőle, egyedül maradtunk fiúk. - szólalt meg halkan a Jedi.

-Szerintem is kicsi az esély, hogy túlélték. Láttuk fent az űrben a kabin ablakán át, milyen módszeresen irtották a túlélőket a Szeparatisták. Csoda, hogy mi élünk... - vetette közbe fáradtan Triumph.

-Van valakinél rakéta? - vette vissza a szót fáradt szárnysegédjétől a Jedi.

-Nálam maradt kettő, Uram! - jelentkezett Viking.

-Remek! Egyet fellövünk most, a másikat megtartjuk vész esetére! Vigyázzon rá nagyon!

A csapat lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy a jelzőfény emelkedik a szürkülő, késő délutáni havazó égbolton, majd ahogy a pályája tetején felrobban, pirosas narancs színnel mázolva be a Hoth egét. Sem rakéta nem emelkedett másutt válaszként, sem puskalövés nem dörrent. Komor csend ülepedett rá a Mustang osztag megmaradt tagjaira. Tudatosodott bennük, hogy egyedül maradtak az Isten háta mögött egy jeges bolygón.

-Tényleg! Hol a francban vagyunk?! Hol lehetünk, mi ez az átkozott jégverem bolygó? - kérdezte Rush.

Tanácstalanul néztek össze. Ismét elkomorodtak.

A Gunship pilóta szólalt meg először.

-Tekintve, hogy az Anoat rendszerben voltunk, hajózási ismereteim szerint van ott egy havas bolygó... valami Hutt vagy hogy is hívják... Ja nem, megvan, Hoth! Bár sodródtunk melynek az irányát nem tudom pontosan, de úgy vélem kifelé sodródtunk a Magrendszerektől, és azon a Hoth-on vagy min lehetünk!

-Az lakott bolygó?

Úgy tudom lakatlan, mert elég barátságtalan az éghajlata. Ilyesmi lehet, mint amit itt tapasztalunk...

-Hát ez marha jó! Megütöttük a főnyereményt! Mi a fenét csináljunk?! Most mihez kezdünk itt? - kezdett bepánikolni Ghost.

-Nyugi Ghost! - próbálta nyugtatni Triumph.

-Itt döglünk meg! Megfagyunk, mint egy jégkocka! - terebélyesedtek el Ghost félelmei.

A Jedi átlátta a helyzetet, szavakkal nem érdemes nyugtatgatni el kell terelni a figyelmét.

Arra szeretném megkérni Fiam, hogy ellenőrizze le a kabinokban a jeladókat. Próbálja megjavítani. Maga remek technikus, ha sikerül életet lehelnie a jeladóba, megmenekülünk. Megtudják, hogy hol vagyunk, és a Köztársaság hajót küld értünk! Gondolja, hogy képes lenne megjavítani a jeladót? Kérem...

Ghost a feladatra kezdett figyelni, arca megnyugodni látszott, vagy legalábbis lehiggadni kissé. Nyelt egyet:

-Megpróbálom, Uram. Bár nincs alkatrész itt, de tán a kettőből még sikerülhet egyet csinálni.

-Köszönjük Ghost. Tudtam, hogy számíthatunk magára.

A klón kicsit tisztább tekintettel ránézett a Jedire, biccentett, majd zavarodottan bár, de elindult az egyik kabin felé, hogy nekilásson a munkának. A Jedi a többiekre nézett.

-Kérek 2-2 önként jelentkezőt! Mindjárt esteledik, ki kéne menni felderíteni a közvetlen környéket, van-e valami menedéknek alkalmas hely a közelben, esetleg éghető anyag, hogy tüzet rakhassunk, vagy netán bármilyen táplálékforrás! Ha túlélőt találnak, ide hozzák vissza! Egy óránál többet ne távolodjanak el, mert vissza is kell érniük, és közeleg az este. Az éjjelt a menekülőkabinokban fogjuk tölteni!

Csendben jelentkezett négy klón.

-Rendben, köszönöm. Akkor Fresh és Speed, maguk induljanak el azok a hegyek felé. Viking és Rush, derítsék fel a síkságon túli részeket! Ne felejtsék el fiúk, egy órányi járóföldet menjenek csak, ne érje kint magukat a fagyos éj!

A klónok bólintottak, összecsapták a bokájukat, és fegyvereiket, páncélzatukat ellenőrizve elindultak a kijelölt irányokban. A Jedi a többiek felé fordult:

-Mi pedig kihozunk minden felesleges dolgot abból a kabinból, aminek zárható maradt az ajtaja. Abba visszük át a sebesülteket. Ha találunk éghető dolgokat a kabinokban, átviszünk mindent a rossz kabinba, és megpróbálunk tüzet rakni valahogy benne, amire MINDIG vigyáznia kell majd egy tűzfelelősnek!

A bányász jelentkezett:

-Abban azt hiszem, tudok segíteni Jedi Mester! Maradt a hátitáskámban éghető vegyület, és robbanószer. Egy kevéssel lelocsolunk valami éghetőt, csinálok egy kis tűzijátékot, berobban, aztán már csak táplálni kell a tüzet!

-Remek, köszönjük! Kérem, akkor felügyelje a tűzprojektet! Alakul a táborunk éjszakára! Már csak őrszem kell! Wound, lesz a szemünk? Őrjáratozna a terület körül egy kis körben, míg mi dolgozunk?

-Igenis, Uram!

***

A túlélők csendesen melegedtek a rossz kabinban összehordott éghető anyagokból épített tábortűz körül, melyekből a bányász valóban egy barátságosan lobogó tüzet tudott csinálni. Mellette egész elviselhető volt a Hoth-i este. Az árnyak megnyúlva villogtak a kabin falán, ahogy kint egyre sötétebb lett. A csapat feszülten várta a kiküldött felderítőket, hogy mikor térnek már vissza, s hogy milyen híreket hoznak majd. Egyszer csak Wound hangját hallották kint rikkantani:

-Rush és Viking közeleg!

A két klón szomorúan, és fáradtan közeledett. Társaik azonnal hellyel kínálták őket, közel a tűzhöz. Rush fogott bele először:

-A síkság jeges talajú, melyet vastagon borít a hó. Semmiféle vegetáció nyomára nem bukkantunk. Sem egy fa, sem aljnövényzet, bár a hó alatt van valami zúzmóféle. A hó helyenként fel van túrva, véleményünk szerint lehet valami növényevő, ami azzal táplálkozik, de nyomára nem bukkantunk.

Viking folytatta:

-Túlélőkre nem bukkantunk, de a közelben van egy-két roncs, kabintörmelék, de mind üres volt. Lábnyomok nem voltak. Az utasokat valószínűleg még az űrben kitépte a lyukon át a vákuum.

A rossz hírek leverték a csapatot. Mindenki maga elé bámulva fontolgatta, hogyan tovább, milyen esélyeik vannak így.

-Jönnek Speedék! -üvöltött kint Wound.

Nagyjából egy időben érkezett vissza a két felderítő csoport. Betartották a Jedi javaslatát, egy óráig távolodtak, egy óránál picit lassabban ugyan a fáradásuk miatt, de visszatértek. Ők is leültek a tábortűzhöz, pihentebb társaik közül páran felálltak, hogy átadják a helyüket, hiszen kicsi volt a hely ennyi embernek.

Fresh számolt be a többieknek:

-A hegygerinc magas, átkelni nem tudunk rajta. Viszont a lábánál rábukkantunk egy barlangra! Elég tágas, nagy. Jeges bent minden, elég sötét van, de sisaklámpával egy részét bevilágítottuk, és úgy véljük, az egész osztagnak bőven elegendő lehet. És a hátsó traktusaiba nem mentünk be, nehogy valami szakadékba essünk a sötétben, de ha ebből a tűzből viszünk oda, világíthatunk, és valamelyest melegedhetünk is majd.

-Hát ez oltári! Barlangban fogunk élni, mint egy ősember? És meddig? Míg élünk? -öntötték el Ghost fejét ismét a félelmek.

-Tudsz jobbat? - mordult rá Viking.

-Nem, nem tudok jobbat! De akkor sem akarok barlangban élni! És különben is, mit fogunk enni? Valahogy életben kell maradnunk! Majdnem két napja nem ettünk! Még küldetés előtt, a Parittyán ettem utoljára. Te nem szeretnél enni például, te nem vagy éhes? Bár ki tudja, ha előbb fagyunk meg, mint ahogy éhendöglünk, már úgyse fog számítani...

S valóban, a csapat még a hajón evett, órákkal a küldetés előtt, utána készülődtek, pakoltak, leszálltak Anoatra, azóta két csatán voltak túl, hajójukat szétlőtték, mentőkabinban sodródtak sokáig, és lezuhantak egy jeges bolygóra, ahol közben rájuk esteledett. S valóban, nem volt élelmük sem. Csak eddig a sok harc, viszontagság, és teendő miatt nem vették észre, hasuk korog az éhségtől. Az adrenalin kezdett kimenni a vérükből, és most vették észre, éhesek. A Jedi letekintett az övére, melyben apró, színes rudacskákban koncentrált tápanyagok voltak. Sok Jedinek volt az övén táplálék, főleg mióta dúlt a Klónok Háborúja. Sosem lehetett tudni, mikor lesz szükség rájuk. Fehérje, szénhidrát, és más tápanyagok, koncentrálva. Felemelte a kezét, és lenyúlt az övéhez, hogy kivegyen pár rudacskát, de fájdalmasan szisszent fel, mert meglőtt válla is megmozdult ahogy lenyúlt. Kezet cserélt, és másik kezével kivette a három-négy tápanyag rudat az övéből.

-Emberek, ezek Jedi táplálékrudak. Enzimek, vitaminok, fehérjék vannak bennük. Osszák el, mindenki törjön belőle magának egy picit! Ne számítsanak gasztronómiai élményre, az ízük nem jó, de tartalmas koncentrátumok. Ezzel egy napi haladékot nyerünk, holnap napfelkeltekor elindulunk. Bízzunk az Erőben!

A klónok körbeadták a rudakat. Mindenki letört belőlük egy parányit, és csendben nyelték. Fél falat volt, mindenkinek. Ám szerencsére azért valamelyest adott nekik egy kis energiát. A végén mindből hagytak pár millimétert, amiket visszaadták a Jedinek.

-Egyen ön is, Uram...

A Jedi is lenyelte a körömnyi darabokat. Odafordult Ghosthoz.

-Igaza van fiam, egyikőnknek sem célja a barlangban élni, míg élünk. Ám be kell húzódjunk valahova az időjárás viszontagságai miatt. Reméljük, nem is kell hosszútávra berendezkednünk, és értünk jönnek. Sikerült megjavítania a jeladót?

-Nem Uram. Képtelenség volt. Mindkét kabinban súlyosan megrongálódott. Szerszámok, műszerek nélkül nem lehet megcsinálni őket. Ezért is vagyok ideges, mert attól tartok, itt rekedünk örökre ezen a sziklán.

-Hmm. Valóban, a helyzetünk nehéz. A Galaxis hajótöröttjei vagyunk. Ám mégis van remény! A templomban olvastam holokönyveket arról, hogy lehetséges telepatikus úton üzenni egy arra fogékony Erő-érzékenynek. Jediktől is hallottam, hogy ez lehetséges. Ám még nem csináltam ilyet, eddig sosem. Sajnos, még nem vagyok Mester, Erőm nincs a teljében, és a képességeim is limitáltak, de megteszek mindent, amit csak tudok! Megpróbálom felkutatni az Erőben Yoda Mestert, és tudatni vele, hogy itt vagyunk. Szerintem ő birtokolja ezt a képességet, ő egyike a legnagyobbaknak, valószínűleg Ő képes erre a telepatikus vételre. Ha ÉN képes leszek adni, ő képes lesz venni. Ám ahhoz meditálnom kell, és teljesen elmélyedni az Erőben.

-Ez nagyon jó hír! - derült fel Speed arca. - Bízunk Önben, Uram! Érjen el Jediket, kérjen segítséget, tudassa velük, hogy élünk, és jöjjenek el értünk! - lelkendeztek a többi klónok is.

-Megteszek mindent, ami tőlem telik Fiúk... -mosolyodott el a Lovag fáradtan. Valaki váltsa le Woundot, többiek térjenek nyugovóra. Én is elteszem magam holnapra, de előtte a Csendben elkezdem keresni Jedi társaimat.

***

Reggel a kis csapat átfagyva ébredt fel a kabinokban. Az őrszemet óránként váltogatták egész éjjel, mert iszonyat hideg volt odakint. Emiatt sok volt a mocorgás, járkálás a kabinban, nem is igazán aludtak az éjjel, emiatt hulla fáradtnak is érezték magukat, amit még tetézett az idegen, meglehetősen barátságtalan környezet, és a stressz. Ezt hosszútávon képtelenek lennének csinálni, érezték tehát, hogy valamit tenni kellene, de senki sem tudta, mi a helyes stratégia ilyen esetben. Mindenki a Jeditől várta a döntéseket, a megoldást, és a segítséget is. A Jedi azonban csak az egyik túlélő volt közöttük, nem parancsolgatott, csak kért, vagy javasolt. Tudatosította a klónokban, hogy a Köztársaságtól kapott felhatalmazása jelen körülmények közt véleménye szerint nem jogosítja fel utasítások kiadására, hisz nem a fronton vannak, nem a Szeparatisták ellen harcolnak jelenleg, hanem hajótöröttek egy bolygón, egyenjogú társainak tartja a srácokat a túlélésért folytatott küzdelemben. Barátoknak, veterán fegyvertársaknak, akik most közösen küzdenek együtt az elemekkel, a félelmeikkel, és akik közül senkit sem szeretne kötelezni, kényszeríteni semmire. Oroszlánrészt vállalt minden munkából, bármilyen dologból, de egyenjogú partnerként, nem parancsnokként. A csapat ezért szavazott, és közösen úgy döntöttek, hogy elhagyják a kabinokat, és beköltöznek a barlangba. Fáklyákat készítettek a tüzükből, hogy majd be tudják vinni új lakóhelyükre. A havat felforralták, majd kihűlés után tégelyekbe töltötték, hogy legyen ivóvizük. Valamint a kabinok lemezeiből eszkábáltak három hevenyészett hordágyat, amiken Boxert, Triumphot, és Targetet kívánták szállítani. A három sebesült egyre rosszabb állapotba került sajnos, hisz sok vért vesztettek, sebeik viszonylag ellátatlanok voltak, hisz erre nem volt lehetőség. A Jedi ugyan enyhítette a fajdalmaikat a Kenobi Mestertől tanult gyógyító módszerével, ám ezzel az állapotuk nem javult, csak olyan szinten tartotta őket, hogy éljék túl, és a fajdalmaik enyhüljenek, valamint hogy kibírják a szállítást a barlanghoz. A hordágyakat elől-hátul megfogta egy klón, és elindultak a barlang fele. A Jedi is megragadott egy hordágyat, és cipelte, annak ellenére, hogy az ő meglőtt bal válla is egyre jobban fájt. Így vonszolta magát a kis csapat a mély hóban, útban a tegnap felfedezett barlang felé.

-Sikerült éjjel abban a telepatikus trükkben valami előrelépést elérnie Uram? - szólt hátra Viking a Jedinek. Ők ketten vonszolták azt a hordágyat, amin Triumph feküdt.

-Igen. Sokáig próbálkoztam az éjjel, mire sikerült annyit elérnem, hogy megtaláltam Yoda Mestert. Ha jól láttam, ha jól ereztem, a Kashyyykon van, a vukik bolygóján.

-Tudott vele beszélni, vagy hogy is mondjam, kommunikálni?

-Sajnos csak a jelenlétét éreztem, kapcsolatba nem tudtam lépni vele, egyelőre.

A többi hordágyat cipelő klón is érdeklődve hallgatta a beszélgetést, és bele-bele is szólogattak néha. A Jedi azt ígérte nekik, hogy mindent megtesz, és az elkövetkező napokban is sokszor csendesedik majd el lélekben és az yoda mester a kashyyykonErőre hangolódva tanul majd, mely remélhetőleg ahhoz vezet majd, hogy képes lesz Yodához kapcsolódni és tudatni vele, hogy a Hothon várják a segítséget. A klónok reménykedve hallgatták, minden reményük benne volt. Ha el akarnak innen kerülni, a Jedi képességei segíthetik őket a menekvéshez. Vagy bízhatnak a vakszerencsében is, hátha erre jár egy hajó, és véletlenül megtaláljak őket, felveszik és hazajuttatják a csapatot. De erre sokkal kevesebb esély volt, mint arra, hogy a Jedi elsajátítja azt a számukra felfoghatatlan telepatikus Jedi varázslatot. Sok "csodát" láttak már tőle az elmúlt évek során, míg együtt harcoltak a fronton. Érthetetlen, emberfeletti dolgokat, melyeket a klónok nem csak hogy nem tudtak megtenni helyette, vagy utána csinálni, de sokszor bizony ép ésszel felfogni sem. Azt is tudták, hogy ezeket a csodákat a Jedi sosem öncélúan hajtotta végre, hanem mindig a közösség érdekében - értük, a Musztángokért. Speed gyalogolt a kis emlékoszlop elején, mutatva az utat a barlang felé, vezetve a többieket. Mindeközben közeledtek, s majdnem oda is értek már. Felemelte a kezét és megszólalt:

-Ott! Látjátok azt a sziklaképződményt? Az alatt van a barlang.
A túlélők fáradtak voltak, ám a cél immár kézzelfogható közelségben volt. Örömmel gyorsították meg lépteiket, hogy mielőbb odaérjenek, tüzet rakhassanak és lepihenhessenek. A fáklyák szerencsére vidáman lobogtak a kezükben, nem aludtak el az ide vezető úton. Az első klónok beléptek a barlangba. A fáklyák fénye bevilágította az üreget. Igen tágas volt, és valóban, az első üreg szinte eltörpült a mögötte bujkáló további üregekhez képest. Cseppkövekhez hasonló jégképződmények álltak emitt-amott, ember nagyságú szobrok formájában szabdalva szét a nagy teret. A falak is jegesek voltak, melyekről a fáklyák miatt, és a lihegő klónok miatt helyenként izzadtságcseppenként gyöngyözött lefelé egy-egy csepp víz.

-Tegyük le a sebesülteket a fal mellé! - szólalt meg a Jedi. Boxer, Target és Triumph százados hordágyai óvatosan egymás mellé lettek helyezve a földön. A bányász kérdően nézett a Jedire:

-Hol csináljak tábortüzet?

-Szerintem picit beljebb kéne mennünk, ahol nem fújja el a szél, ahol találunk valami száraz foltot. Jöjjön, elkísérem. A Jedi és a bányász beljebb indultak a barlangba egy fáklyával és a bányász cuccaival, és lassan eltűntek a sötétben. Triumph százados épp magához tért. Néha elaludt, néha elájult, most épp tudatánál volt, de a teste tüzelt, magas láza volt.

-Szomjas vagyok... -szólt elhaló hangon. Fresh mellé guggolt, és az egyik kulacsból, amiben a forralt hóból nyert víz volt, megitatta a parancsnokot. Az mohón ivott.

-Hol vagyunk fiúk?
A klón pilóta neki is elmondta, hogy szerinte a Hoth nevű jeges planétán, és az utóbbi órák eseményeit is, beleértve a barlang felfedezését is, ahová visszahúzódott a csapat. Bár Triumph egy részét tudta, mert akkor épp magánál volt, mikor pont az a dolog történt, de a legtöbb információ új volt neki. Ugyanolyan mohón itta azokat is, mint előbb a vizet. Mikor mindennel képbe került, ránézett a mellette fekvő két sérültre:

-Target, Boxer, ti jól vagytok?
Boxer viszonylag megvolt, Target viszont elég pocsékul volt, hasonlóan a századoshoz. Egyszer csak egy nagy robbanás rázta meg a barlangot. Triumph ijedten meregette a szemét a sötét járat felé:

-Ez meg mi volt?

Viking nyugtatta:

-A bányász és a Jedi elmentek tüzet csinálni robbanószerrel, meg mittudoménmivel...

-Ha kész a tűz, valószínűleg beljebb is cuccolunk, mellételepedünk végre. - tette hozzá Ghost.

-Megmelegszünk, Uram. - mondta Wound, bár ezzel épp úgy hitegette saját magát, mint Triumph-öt.

-Enni is jó lenne... Ti nem vagytok éhesek fiúk?

-Tegnap a Lovag adott valami ételkoncentrátum rudacskákat nekünk Százados úr, úgyhogy mi már csordultig vagyunk. - próbált viccelődni Viking. Hirtelen morajlás hallatszott.

-Ez is a tűz miatt volt? -kérdezte Triumph ezúttal picit bizonytalanul.

-Ki tudja, lehet hogy amiatt... -találgatott Rush - de lehet hogy a huzat morajlik a barlang falai között. A morajlás ismét hallatszott, de ezúttal mintha közelebbről. A csapat elhallgatott, és fülelt.

-Jó lenne, ha visszatérne már a Lovag... - idegeskedett Ghost, közben jobbra-balra tekingetett.
Az egyik járatból hirtelen előbukkant egy nagy wampafehér lény. Loncsos szőrű, emberszerű valami, olyan mint egy Jeti. Meglátta az embereket, és felmordult. Nyilvánvalóvá vált, ő morgott korábban is, nem a szél. Hirtelen felüvöltött, és megiramodott a megrökönyödött, fáradt klónok felé, egy-két hatalmas csapásával hármasával söpörte félre a klónokat az útjából, akik szinte elrepültek a túloldali falhoz csapódva. Szédülten kóvályogtak, azt se tudták, hol vannak pár másodpercig. A Wampa lény (mert hogy az volt, csak ők nem tudták) megállt, és szaglászni kezdett. A földön fekvő három vérző sebesült felé fordult. Lassan elindult feléjük, vészjóslóan vicsorogva. A három sérült rémülten nézett a közelgő szörny felé. Itt halni meg a Hoth-on, egy loncsos jéglény vacsorájaként, hát, biz nem a legszebb halálnem. Bár, legalább kálváriájuk véget ér, nem kell szenvedni tovább.

Hirtelen fénykard sercent, és rohanvást megjelent a Jedi abból a járatból, ahol percekkel ezelőtt eltűntek a bányásszal. A lény épp Triumph fölé hajolt, nyála csöpögött rá, már-már bele is harapott a századosba, mikor a Jedi elkiáltotta magát. Velőtrázó, hangos, figyelemfelkeltő üvöltés volt. Kardját rázta maga előtt, annak fénye, a mozgás, és a kiabálás ráterelte a Wampa figyelmét. Felé fordult, és rámordult. A Jedi immár nem artikulátlanul üvöltött neki, hanem kihívta, életre-halálra:

-Gyere! Erre! Engem!

A Wampa hirtelen meglódult, és rárontott a Jedire. Az félreugrott, felé csapott. A kardja belehasított a nagy monstrumba, de csak még jobban felbőszítette. Péklapát méretű mancsával hatalmasat csapott a Jedi már amúgy is sérült karjára - vállára. Csont reccsent. A Jedi fájdalmasan kiáltott fel:

-Aarghhh!

Minden erejére szüksége volt. Koncentrálnia kellett, hogy a másik kezéből ne ejtse el a kardot. Száját összeszorítva felemelte maga előtt a kardját. Tisztelgett az erős ellenfélnek. A Wampa ismét támadott. A Jedi előtt lelassult az idő. Látta, ahogy a nagy mancs lassított felvételként indul el felé, mire ő felrugaszkodott a levegőbe, és átszaltózott a mancs fölött. A levegőben megpördült, triumph_wampa_hothmintha bukfencezett volna, és a Wampa fölé érve nagy erejű csapást mért az állat fejére. Ez hatásos volt - a Wampa úgy dőlt el, mint egy zsák. Hatalmas puffanással zuhant Triumph mellé, ám a keze rázuhant a sebesült századosra. Még az a kéz is sok kilós teherként zuhant a szinte minden porcikáját összetört Triumph-re, aki felnyögött. A Jedi gyorsan leemelte róla a fájdalmas terhet, és a Századosa mellé telepedett:

-Minden rendben Triumph! Most már minden rendben...

A Százados hálás szemmel nézett rá.

-Ismét megmentett bennünket Uram. Megmentett ENGEM... köszönöm!

-Köszönöm én is Uram! - könyökölt fel mellettük a halálsápadt Boxer is a hordágyán. - Ez felfalt volna elevenen!

-Egyáltalán mi a fene volt ez?! -nyöszörgött mellettük a harmadik sérült, Target. Mi van, ha még több ilyen lakik itt?!

-Jogos az érzése. Hibát követtünk el, amikor nem térképeztük fel a barlangot. -nézett rá a Jedi.

-Majd én, Uram. Fogok egy fáklyát, és máris elindulok az egyik járatba. - vállalkozott Speed. Velem jössz, Fresh?
Fresh bordája nagyon sajgott még az előbbi Wampa ütéstől, de feltápászkodott, és bólintott, hogy megy.

-Egyszerre kéne inkább az egészet, az összes melléküreget, nehogy még egy ilyen Jeti bujkáljon valahol. Módszeresen kéne átfésülni az egészet. - vélte Wound.

-Majd átfésüljük az egészet együtt, később fiaim. -szólalt meg a Jedi. Most szerintem megteszi egy-két őrszem, itt, ebben az üregben, nehogy ránktörjön valami ismét. Mi pihenjünk kicsit! És EBÉDELJÜNK!

-Ebédeljünk? Uram? -értetlenkedett Ghost.

A Jedi rápaskolt a Wampa farára.

-Az ebéd készen áll. Combját, mellét? -kacsintott pajkos mosollyal a klónokra. - Mintha Target előbb enni akart volna. Vághatok egy falatot Target? És Önnek egy szeletet, Századosom? A tűz már pattog a konyhában! Nos, fiúk?
A Jedi a kezébe vette fénykardját, és letérdelt Triumph mellé, hogy levágjon a wampából egy darab húst. Triumph boldogan mosolygott vissza rá, és ép kezével játékosan körkörös mozdulatokkal simogatta a gyomrát.

-Nyamiii. Jeti pecsenye!

Ebben a pillanatban Triumph alkarvértjén a sérült kommunikációs konzol sisteregve felvillant. Úgy tűnik, vételre még alkalmas volt. Egy szürkés-feketés csuklyát viselő alak jelent meg a kivetült hologramban, aki reszelős hangon megszólalt:

-TRIUMPH PARANCSNOK! ELJÖTT AZ IDŐ. HAJTSA VÉGRE A HATVANHATOS PARANCSOT!

Triumph arcáról lehervadt a mosoly. Ránézett a mellette térdeplő Jedi Lovagra, akivel hosszú évek óta élt együtt, jóban-rosszban, barátságban. Aki éppen a Wampából készült neki steaket sütni, és aki lemerevedve nézte a vészjósló, kék hologramban vibráló alakot.

-Triumph, ki ez? Mit kell végrehajtania? -kérdezte a Jedi a századostól, még mindig mosolyogva. Triumph nem válaszolt. Agya zsibogott. Úgy érezte, mindjárt felrobban a feje. Peregtek előtte a közös múlt képei, de halántékában pedig lüktetett a kapott parancs is. Mérlegelt, majd döntött, megrázva a fejét, mintha azt mutatná "nem". Nem fontos. Sem az illető, sem amit akar. Visszanézett a hologramra:

-Nem hajtom végre a parancsot, Uram!

-Mit merészelt mondani, maga szánalmas klón féreg?! -rivallt rá eszelősen a csuklyás illető.

-Már megbocsásson Uram, de kapja be!

-Wááá!!! Ki a következő rangban Triumph után? -őrjöngött a holoalak, ránézve a többi klónra.

-Wound tizedes, Uram. -jelentette tisztelettudóan Ghost.

-Wound tizedes! Mától fogva minden Jedi a Köztársaság ellensége. Áruló mind! Lője le! Beleértve a felettesét, azt a Triumph-öt is... Immár Ön a szakasz parancsnoka, Wound százados!
A Jedi döbbenten hallgatta az elhangzottakat. Wound remegő kezekkel elővette oldalfegyverét, de nem fogta rá. A Jedi kezében ugyanis még mindig sercegve villódzott a fénykardja. Nem merte ráfogni. A Lovag lassan, nagyon lassan felállt a térdelő helyzetéből a Wampa mellől. Kardját maga előtt tartotta, és csak nézett Woundra, de egy szót sem szólt. Támadni nem akart, de ha szükséges, védekezni fog. Már amennyiben Wound is árulónak tartja őt valamiért. Bár azt nem tudta, mit követett volna el a Köztársaság ellen, s mikor, de felkészült. Wound halkan megszólalt:

-Uram, a kezében van a fénykardja...

-Klónok, azonnal fogjanak fegyvert, és össztűz a Jed... -üvöltötte tehetetlenül a gonosz kinézetű alak, de a mondatot nem tudta befejezni, mert Triumph a jeges falhoz csapta az alkarját. Törött karja nagyot reccsent, a százados egy nagyot nyögött, de a hologram adás végre megszakadt, az alkarkonzol teljesen tönkrement.

-Állj le Wound! Ne tégy ostobaságot, kérlek! -kérlelte szeretetteljes hangon tizedesét.

-Segítsetek már! -nézett körbe Wound tanácstalanul, a többi klón felé pislogva.

Ghost felemelte oldalfegyverét, és ráfogta a Jedire:

-Sajnálom Uram...

Viking döbbenten nézett rá.

-Te normális vagy?! Fegyvert fogsz egy barátra?

-Áruló! A Köztársaság ellensége! Le kell lőni! -szajkózta Ghost a hallottakat.

A kis klónpilóta is megszólalt:

-Ti annyira nagyra vagytok mindig azzal, hogy elit klónok vagytok, nem csak ostoba, parancsvégrehajtó GAR klónok! Akkor MOST mutasd meg Ghost, hogy te valóban tudsz gondolkozni!

-Kussoljál, ostoba GAR klón! -vágott vissza bizony elég gyengén Ghost.

Fresh felállt a Jedi mellé.

-Nyugalom! Gondolkozzatok már! Mikor lett áruló a hősből? Mikor lett ellenség a barátból? Évek óta együtt szolgálunk a Lovaggal, egy áldott jó ember, ezt ti is láttátok! Soha semmi rosszat nem tett! Csak jót! Csakis jót, ezt tudjátok ti is! Mindenkivel! VELETEK IS!

-A parancs az parancs! Állj félre, Fresh! - acélozta meg magát Wound, és immár ő is felemelte puskáját. -Ha kell, téged is lelövünk. És mindenkit, aki szembeszáll a Kancellár utasításával! -nézett körbe nyomatékosan az eddig oldalt nem választó társakra.

"A Kancellár utasításával??" - visszhangzott a félmondat a Jedi fejében. Sokkolták a történések. Mindeközben Rush és Speed felállt, és robotikus mozgással Wound és Ghost felé araszolt. A bányász visszatért a zajongás miatt a tűztől, és megrökönyödve hallgatta a párbeszédet eddig.

-Uraim, én nem vagyok katona, és még csak két napja vagyok Önökkel, de szépen kérem, ne bántsák egymást! És a Jedi Mestert se! Ő olyan, mint a Fény Gyermeke! Az a holografikus alak meg mint valami démon! Ne válasszák a sötétséget a világosság helyett. A pilóta is rákontrázott:

-Én is csak pár napja vagyok veletek, de ezalatt kb. ötször mentette meg az életem, nektek is, és a civileknek is! Enni adott nektek, meggyógyított titeket, az egész lénye maga a jóság. Kizárt, hogy annak a hologram alaknak legyen igaza! Lövés dörrent, és a klónpilóta holtan rogyott össze. Ghost fegyveréből füst gomolygott.

-Mondtam, hogy kussoljál, ostoba GAR klón...

A Jedi izmai megfeszültek. Mellette Fresh és Viking is felkészült. A Lovag rászólt a bányászra:

-Jöjjön be mögém, jóember!

A bányász biccentett, és odaszaladt. Ám fél lépéssel a Jedi előtt orrabukott. Wound hátbalőtte.

-Úgysem kellenek szemtanúk. Viking, Fresh, utolsó felszólítás, hagyjátok ott a Jedit.
A Jedi jóságos tekintettel, kérdőn nézett a két klónra, nem győzködte őket, sőt, szabad akaratot, döntést kínált:

-Nem szükséges velem halniuk, fiúk...

-Együtt Önnel Uram, életre-halálra.

Kitört a pokol. Lézersugarak kezdtek cikázni, s szaggatták fel a barlang jéghideg levegőjét. Fresh és Viking gyalogsági formációba álltak, a Jedi háta mögé ugrottak, és szinte a hóna alól, vagy picit mellőle tüzeltek, míg a Jedi kardját forgatva szélsebesen blokkolta, vagy félreütötte a becsapódó lövedékeket. Az egyik kósza lövedék azonban fektében találva ölte meg a falnál fekvő Boxert, a hordágyán. Felsikoltott, majd lebicsaklott a feje. A Jedi Fresh-ékre nézett.

-Hátráljunk a falhoz, védjük meg Triumph-ékat!
A kis trió lassan hátrálva próbálta meg nem csak magát, hanem a két sérültet is megvédeni, Triumph-öt, és Targetet.

Triumph utolsó erejét összeszedve próbált feltápászkodni a fal mellől, a hordágyáról. Minden bordája szúrt, minden tagja hasogatott. Felállt mégis.

-Állj! - kiáltotta, de a sugarak mégis röpködtek össze-vissza. Körülötte is. De nem érdekelte. Könnyes szemmel üvöltötte az ismerős parancsot:

-SZAKASZ ÁLLJ!

Az ezerszer kiadott parancs korábban még a vágtató csikókat is megállította. A rutin hatott, a kezek lehanyatlottak, csend lett. Triumph rátette két kezét a két lojális klón vállára, és gyengéden rájuk támaszkodva előre vonszolta magát, egész a Jedi elé, a két szemben álló csoport közé, s elkezdte:

-Ezt nem tehetjük, ez egy agyrém! Klónok vagyunk, igen, s katonák. Parancsokat hajtunk végre egész életünkben, és ölünk ha kell, de ez nem az a perc! Az ellenség távol, mi a Szeparatisták ellen harcolunk, nem a Jedi Rend ellen! Nem a Béke és az Igazság követei ellen! Ha morális érvek nem is hatnak rátok, hassanak legalább a logikus érvek! Mihez kezdetek egy távoli, lakatlan bolygón magatokkal, ha lelövitek az egyetlen embert, aki segíthet? Ha a Lovag nem éri el Yodát, hogyan mentek el innen valaha is az életben? HOGYAN?! Miért hallgattok egy olyan személyre, aki sokezer fényévre ül tőletek, és le se szar titeket, egy olyan ember ellenében, aki mindenét nektek adta, s alátok rendeli?

Egy durranás rázta meg a barlangot, és vetett végett Triumph monológjának. A fal mellett sérülten fekvő Target kezében remegett a puskája. A két lojális klón rémülten kapták hátra tekintetüket, és fordultak vissza sérült társuk felé, akit eddig testükkel védtek, hogy mit csinál, mire lő.

A Jedi is hátra szeretett volna nézni, de nem tudott. Hátát és mellkasát meleg, majd gyötrő fájdalom árasztotta el. Összeesett. Lélegezni szeretett volna, beszívni a levegőt, legalább egy korty éltető oxigént, de hiába kapkodott levegő után, a barlang jéghideg levegője nem áramlott be a szomjúhozó tüdejébe. Fuldoklott. Vér került légutaiba, szájából, és orrából buggyanva ki. Nagyon fázott. Sokkal jobban, mint eddig bármikor. De nem a barlang jeges földje miatt, amin feküdt, ez milliószor rosszabb volt. Remegett. Szeretett volna valamit tenni, de nem tudott. Ezúttal nem. Mindig, mindenkin segített, de magán most nem tudott. Kibírhatatlan volt a fájdalom. Harcolj! De nem tudott harcolni. Az első harc, amit nem tud megnyerni. Fáradt lett. Nagyon fáradt. Sosem érzete ilyen kibírhatatlanul nehéznek a fénykardját. Lassan kiengedte a kezéből. "Ez a fénykard az ÉLETED!" - tanította régen a Mestere. De a kard is, és az élete is egyre távolabb került tőle. Aludni szeretett volna. Behunyta a szemét. Itt az idő. Az Erő szólította. Fényt látott, tiszta, csodás, melegséget árasztó fényt, mely lassan körbeölelte. Szeretetet érzett, ősei hívták, és az Erő vonzását mindennél jobban érezte.

"-Gyere Gyermekem! Várlak! Gyere HAZA!"

Elindult, a Fénybe. Már nem félt. Már nem fázott. Már semmi sem fájt. Szeretve érezte magát, boldognak, ki egy hosszú, nehéz, fárasztó út után végre hazatérhet Atyjához. "Hazamegyek hozzád, Atyám."

Az "áruló", és a "Köztársaság ellensége" elment. A tőle megszabadított világban pár klón pedig szitává lőtte egymást egy földön fekvő Jedi Lovag halott teste felett.

 

 

 

Tekintsétek meg a custom Triumph figurámról készült fotókat!

 

custom Triumph parancsnok figura elölről

triumph custom figura


 

custom Triumph százados figura hátulról

triumph_custom_hátul


custom Triumph (Mustang osztagvezető) figura oldalról

triumph_custom_oldal


 

 

Ezzel a novellával kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket az oldal minden kedves olvasójának!

 

Köszönöm hogy a Custom Star Wars oldalt választottad, gyere vissza az oldalamra máskor is! Ha tetszett a novellám, nyugodtan írd meg a véleményed az alábbi automatikus e-mail feedback link segítségével! Ajánld barátaidnak, vagy akár osszad meg a Facebookodon!

 írta: Rostás Norbert

 

holokron

  <<<<vissza a CustomStarWars főoldalára