Az 501es légiót, vagy az ötszázegyeseket később Vader Ökleként emlegették, mint egy olyan elit klón hadosztályt, melyet a Klón Háborúk idején még Palpatine főkancellár állított fel saját céljaira, de később Anakin rendelkezésére biztosította a Jedi Templom elleni támadáskor. A válogatott különítmény sok csatát megvívott már korábban is, kezdve a Teth-i csatától a Coruscanti ütközetig, elhíresülve, mint az egyik legközismertebb, leghírhedtebb légió. A Galaktikus Birodalom kikiáltása után a légiót átkonvertálták rohamosztagos különítménnyé, akárcsak az összes maradvány klón légiót. Új páncélzat, és új fegyverzet is dukált, és kialakult immár a régi trilógiából is ismert birodalmi rohamosztagos formáció, akik hűen szolgálták tovább a Császárt, és Vadert, immár a Birodalom hadseregében. A hadsereg klón állománya folyamatosan fogyott az ütközetek során, és azok az ún. Jango klónok, akik régebben a Köztársaság hadseregét képezték szép lassan kikoptak, helyüket egyre inkább felváltotta a sorozott állomány. A kaminói csata után gyakorlatilag az 501es légió maradt az utolsó olyan volt klón különítmény, amiben nem szült, és sorozott katonák harcoltak, hanem még (többnyire) régen klónozott katonák.

A Galaktikus Polgárháború idején az 501es légió mindent megtett, hogy "elhozza a szabadságot, és a békét" a Birodalomba, de a Lázadók Szövetsége végül legyőzte őket, és diadalt arattak. Az Endori csata után erőiket lassan felszámolták, bár Thrawn admirális mindent megtett, hogy befoltozza a hadseregen tátongó lyukakat, és már nem humán lényeket is besorozott katonának, így a rohamosztagok jelentősen felhígultak, és ütőképességük is jelentősen csökkent.

A kezdetekre visszatérve fontos tudni, hogy az ötszázegyesek ugyan olyan Jango klónok voltak, mint bármelyik társuk. Eleinte Dooku gróf, és a kaminói kiképzők válogatták ki a legjobb gyalogklónokat a tömegből, és belőlük formálták az elit csoport korai formációját. Utána különleges kiképzésben, és szakértők által összeállított tréning programokkal acélozták tovább kivételes képességeiket, hogy bármely ütközetben megállják a helyüket. A csoport főpróbája, akárcsak az egész kaminói klón hadosztálynak, a Geonosisi ütközet volt. Később még sok csatában vettek részt, helytállásuk dicséretes, és legendás lett, egyfajta brandé, különleges fogalommá emelve az 501-es légió nevét. Az osztag tagjai néha kiemelésre kerültek, és átirányították őket más alakulatokhoz segédkezni, de küldetéseik során mindig nyomon követték őket, és amennyiben szükség volt rájuk, Palpatine, vagy Anakin mellett, azonnal összetrombitálták őket, és elsődleges uraikhoz visszarendelték őket. Anakin mellett szinte mindig ott volt egy különleges 501es klón, CC-7567, vagy ahogy elhíresült, Rex kapitány. Egyfajta szárnysegédként, szinte árnyékként követte a Jedit. Skywalker mellett szinte hihetetlen sikerszériát produkáltak, olyan csatákat is megfordítva, melyben szinte lehetetlen volt a győzelem, mégis, diadalt diadalra halmoztak sok-sok helyszínen. Ha valahol felfedeztek egy különleges képességekkel rendelkező, vagy hősies teljesítményre képes klónt, akkor kinevezték, is tiszteletbeli 501-es klónná fogadták, az elit osztag egyenjogú tagjának fogadva a hős klónt is. Így került például CT-27-5555 és CT-21-0408 azaz Csupaöt és Echo az osztagba, akik még a Richi bázis kopaszaiként tanúsítottak olyan heroikus ellenállás a CIS erői ellen, hogy Rex felfigyelt rájuk, és befogadta őket az osztagába. Később a 2 klón visszatér majd Kaminóra, mikor azt ostromolja a Szeparatista flotta, és kiveszik a részüket szülőbolygójuk és DNS tározójuk védelmében, vitézül helytállva akár az Aqua droidok, akár a gyalogdroidok, akár maga Asajj Ventress ellen. A csata után a 2 hőst ARC trooperré léptették elő.

Az 501es légiót később átvezényelték Coruscantra, mintegy előkészítve a Hatvanhatos parancsot. A parancs egy szuper titkos rutin volt, melyet csak Palpatine kancellár tudott foganatosítani. A lényege az volt, hogy amennyiben a Jedi Rend fellázad, és a Köztársaság ellen cselekszik, a Kancellárnak joga van őket megtámadni a klónokkal. Ehhez pedig gyakorlatilag nem kellett indok, Palpatine akkor léptethette életbe, amikor annak eljön az ideje, saját kénye-kedve szerint. Ez az idő hamar el is jött, miután áttérítette a Sötét Oldalra Anakin Skywalkert, azonnal elérkezettnek látta a pillanatot, hogy új tanítványát, akit Darth Vadernek keresztelt el, az 501es légió élére állítsa, és ráküldje őket Anakin és a klónok volt barátaira, fegyvertársaira, szövetségeseire. S bár a klónok tisztelték a Jediket, hűségük Palpatine-hoz kötötte őket, ráadásul programozásuk szerint már a klónozó tartályban is ezt szívták magukba anyatej helyett. A Kancellár az első, és az egyetlen, minden más sokadrendű. Így Vader és az ötszázegyesek átmasíroztak a Jedi Templomba, hogy megütközzenek az ott maradt csekély számú Jedivel. Bár néhánynak kétségei támadtak, a sok éves programozás, és a nevelés eredményeként egyikük sem volt képes szembeszállni egy ilyen indokolatlan, sőt, extrém módon irreális paranccsal. A morális dolgok gyakorlatilag ki lettek irtva belőlük, így nem csodálkozhatunk azon, ahogy a sok 501es birka módra beállt Anakin mögé, és szoros formációban követte őt a Jedi Templomba, majd barbár módon legyilkolták a Jediket mestertől lovagig, Padawantól egész az ifjoncokig. Mivel a Jedik legjobbjai tudatosan ki lettek küldve a legtávolabbi frontokra, egyesével-kettesével vezetve a helyi légiókat, a Templomban maradtak nem voltak képesek megfelelő ellenállást tanúsítani Darth Vader, és a klónok ellen, akik módszeresen legyilkolták mindet, kegyetlen vérengzést végrehajtva az ősi szent épület falain belül. Természetesen az 501eseknek is voltak veszteségeik, mert a Jedik védekeztek, még a picik is, Zett Jukassa például kirohant a templomból, és lekaszabolt pár klónt, de a túlerő, és a meglepetésszerű támadás miatt nem volt esélyük. Ugyanezen indokok miatt a fronton harcoló gyanútlan mesterek sem élték túl a Hatvanhatos Parancsot, gyakorlatilag őket is majdnem mindet hátbalövöldözték saját klónjaik, sunyin, váratlanul, és sok ezerszeres túlerőben. Nagyon kevés klón lázadt fel a parancs ellen, és nagyon kevés Jedi élte túl ezt a szörnyűséges napot. Legismertebb ugye Kenobi és Yoda mesterek megmenekülése, akik egyesült erővel rajtaütöttek a Templomot védő 8-10 fős ottmaradt 501esen, akiket pillanatok alatt leamortizáltak, mesteri módon bemutatva, milyen is az, ha egy Jedi felkészülve, fegyverrel a kezében néz szembe pár ilyen rongy emberel. A legválasztékosabb módon, Erőalkalmazásokkal, és közelharccal aprították fel a kék-fehér klónokat, egyiket úgy dobta mellen Yoda a kardjával, hogy mielőtt a klón összeesett volna, Yoda már ráugrott, és ki is húzta a sebből a fénykardot, gyakorlatilag lealázva a nagyhírű klónokat.